Túlestél a szülésen, minden rendben van, és mégsem vagy boldog? A szülés utáni lehangoltságról és az ennél jóval súlyosabb depresszióról, valamint a pszichózisról volt szó az elmúlt Zsebszótáron.

A szülés utáni lehangoltság nagyon gyakori állapot. A kismama látszólag minden ok nélkül elsírja magát, egyik pillanatban boldog, a másikban szörnyen szomorú. Ennek oka a szülés utáni drasztikus hormonváltozás. A felhalmozódott ösztrogén hormon néhány nap alatt kiürül a szervezetből, ugyanezen a néhány napon tudatosodik a családtagokban, hogy örökre megváltozott az életük, felelősek lettek egy kis magatehetetlen emberért.

Waldhofer Andrea pszichológus a Családokat Összehozó Szervezet, az uh.ro és a Zsebcafé közös rendezvényén elmondta, a fentebb leírt, baby bluesnak is nevezett jelenség a kismamák 70-80 százalékánál fordul elő. Legtöbbször néhány nap vagy hét alatt elmúlik. A szoptató kismamák járnak jobban, ugyanis a tejtermelésben szerepet játszó prolaktin hormon, ami főleg éjszakai szoptatásnál indul be, álmosító, nyugtató hatással van az anyára, babára egyaránt.

Ami a szülés utáni depressziót illeti, akkor kell nagyon résen lenni, ha a baby blues két hónap után is még tart. Ez már a szülés utáni depresszió jele lehet. Rendszeressé válnak a sírdogálások, állandósul a rossz hangulat, az édesanya szélsőséges módon elhanyagolja, vagy épp ellenkezőleg, túlgondozza a kisbabát. Igen, ez is előfordulhat, és nehezebb is felismerni, mert a környezet csak azt látja, hogy a kismama milyen gondos, jó anya. Még a vécére sem megy ki – mondja a szélsőséges tüneteket Balogh Réka Adrienne kérdésére a pszichológus.

A tizedik ki legyen?

Statisztikailag a szülések 10-14 százalékánál fordul elő, ez alacsony aránynak tűnik, de jobban belegondolva, minden 10-14. nőt jelenti.

Örökletes tényezői is lehetnek, akiknek a családjában már volt depressziós beteg, azoknál 30-50 százalék az esélye a kialakulásának, a nevelési okok között a nehéz gyerekkort, szülőkkel való rossz kapcsolatot említhetjük.

A második szülésnél ritkább, mert ilyenkor az első szülésnél jellemző stresszfaktorok egy nagy része nincs meg: az ember már nagyjából sejti, mi vár rá. Hirtelen családi változások, költözés, gyász, válás és más krízishelyzetek is hajlamosító tényezők lehetnek, ahogy a nehéz- vagy koraszülés, nem tervezett császármetszés is.

A 35 év feletti életkor is hajlamosíthat, hiszen ezek a nők már tapasztaltabbak, komolyabbak, és jobban felmérik a kockázatokat, mint a lezserebb ifjú kismamák.

A közhiedelemmel ellentétben a depresszió nem a „rossz anyák" jellemzője, hanem a lelkiismeretes, intelligens és túlzottan is önkontrollos anyáké. Az intelligens, tapasztalt emberek ugyanis jobban felmérik tetteik következményét, a lehetséges „baleseteket", tragédiákat, ezért több bennük a félelem, és mivel mindinkább ki akarják zárni ezek lehetőségét, a lehető legtökéletesebben szeretnék végezni feladataikat. Ennek eredménye lehet a gyermek túlgondozása és az anya saját, illetve más családtagok szükségleteinek extrém elhanyagolása, kiiktatása.

Azt is kimutatták, hogy általában az éjszakázás, az élettani ritmus felborulása is hozzájárulhat a depresszióhoz, és ez az újszülöttet gondozó anyáknál adott. A rendszeres, hosszan tartó stressz, például krónikus betegség is a depresszió előszobája lehet. A személyiségjegyek közül az alacsony önértékelés, a túlzott önkritikus hajlam, az önállótlanság, a szülő elvesztése tízéves kor előtt hajlamosíthat depresszióra. A jó hír az, hogy talán a temperamentum kivételével, ezen személyiségjegyek mindegyike változtatható, lehet rajtuk dolgozni.

Mik a tünetei?

Levertség, lehangoltság, szomorúság, érdektelenség, a motiváció hiánya. A depresszió általános tünetei: az édesanya a hétköznapi teendőit sem tudja ellátni, és nem is érdekli, alacsony az önértékelése, gyakori az öngyilkosság gondolata.

Miért veszélyes ez?

Azért, mert az egész család életére kihat, akár tragédiába is torkollhat.

A korai időszakban nagyon fontos a csecsemő számára az anyával, vagy más személlyel való kötődés kialakulása. Ez fogja meghatározni azt, hogy a későbbiekben más emberekkel milyen viszonyokat tud kialakítani párkapcsolati, ismerősi, baráti, munkahelyi kapcsolati téren, lesz-e bizalma a világban, vagy azt fogja látni, hogy a világ rossz.

Az első néhány hónapban ugyanis a csecsemők édesanyjuk szemével látják a világot, vele azonosulnak, és csak nyolchónapos kor körül kezd ez megváltozni. Ha anya sokat sír, szomorú és érdektelen minden és mindenki iránt, a baba átveszi ezt az attitűdöt. Ráadásul azt tanítja meg neki, persze, nem szándékosan, hogy nem érdemes sírni, segítséget kérni, ha rosszul érzed magad, ha bajban vagy, mert még a legközelebbi személyek sem segítenek rajtad.

A párkapcsolatot is megviseli.

Mit tehet a család, a környezet?

A gondoskodó, óvó környezetnek nagy szerepe van. Elsősorban a közeli családtagoknak, ismerősöknek, barátoknak. Azért is, mert maga az érintett nem mindig veszi észre, hogy baj van, titkolja, átmeneti állapotnak, természetesnek tekinti. Vele nincs semmi gond, hajtogatja. Legtöbben eljátsszák az erős családanya szerepét, és ha belepusztulnak, akkor sem vallják be, hogy depressziósak.

Pszichológushoz, pszichiáterhez, orvoshoz kell fordulni. Magától nem gyógyuló betegségről van szó.

Akkor is jelezzük-e, hogy szerintünk baj van, ha a kismama megsértődik, és ez a barátság végét jelentheti? – kérdezi a közönség. Akkor is – válaszolja a pszichológus. Mérlegelni kell, hogy mi a fontosabb. A barátság, vagy a másik élete, illetve a saját lelkiismeretünk.

Ha az anya képtelen ellátni a babát, akkor valakinek át kell vennie ezt a szerepet. Nem okoz életre szóló törést a személyiségfejlődésben, ha nem az anya, hanem egy másik személy lesz az, akihez kötődni fog. A lényeg, hogy legyen meg a biztonságos kötődés, ami úgy tud kialakulni, ha a baba testi-lelki igényeire odafigyelnek, és nem hagyják sokáig sírni sem a depresszió miatt, sem pedig nevelő célzattal.

Mivel az édesapát, nagymamákat, nagytatákat nem öntik el ilyenkor a hormonok, ők racionálisabban tudnak gondolkodni, ezért fontos, hogy szeretettel, de határozottan vegyék rá a kismamát, forduljon segítségért.

A szülés előtti és utáni depresszió megelőzését nagymértékben elősegíti az apás szülés, illetve a kispapa bevonása a várandósság időszakába, a szülésbe, a gyermek körüli teendők ellátásába. Az apát nem öntik el a hormonok, ezért racionálisabban látja a dolgokat, a szülészek is még kedvesebbek, illetve a kismama nem érzi magát annyira egyedül. Az apának nem kell látnia, amit nem akar. Egyébként – a pszichológus szerint – ha közös gyermekvállalásra adtuk a fejünket, a kapcsolatnak az apás szülést is meg kell bírnia.

Szülés után, ha a kismama fáradt, az édesapa is megoldhatja a gyerek körüli teendőket. A család szempontjából az lenne az ideális, ha a házasságkötéstől, összeköltözéstől számított egy éven belül nem vállalnának gyereket, mert annyi időre szükség van ahhoz, hogy a pár megismerje egymást, összecsiszolódjon.

Apa is lehet depis

Jóval ritkábban ugyan, de az apáknál is jelentkezhet depresszió. Náluk a családi átrendeződés, a partnerük „elvesztése" a kisbabára való fókuszálás miatt, az anyagiak, a családfőség terhe okozhat hangulatzavart.

Ennek a megelőzésében is fontos a terhek megosztása, beszéljük meg előre, hogy mire van szükség, mi fontos, és mi nem a családunknak az anyagiak terén. Mennyit tudunk és szeretnénk költeni a kisbaba érkezése kapcsán: kell-e luxuskiságy és vadonatúj babakocsi, vagy megteszi a kölcsönkapott, esetleg számíthatunk a rokonság ajándékaira. Hogyan készülünk fel a fizetésnél alacsonyabb gyes miatti jövedelemkiesésre? – ezeket a kérdéseket jó tisztázni, hogy az édesapa se süllyedjen el az anyagiak miatti aggodalomban.

Pszichózis, az mi?

Egy másik, szülés után előforduló lelki zavar. Jóval ritkábban fordul elő, mint a szülés utáni depresszió, de létezik. Az édesanya elveszíti a külvilággal való kapcsolatát, irracionális gondolatai lesznek, és irracionális cselekedetei. Pszichoterápia és pszichiáter által felírt gyógyszeres kezelés által félév, egy év alatt gyógyul – tudtuk meg. Mindenképp kezelni kell.

Depresszió a terhesség előtt?

Lehetséges, bár kevésbé gyakori, mint szülés után – mondta közönségkérdésre a pszichológus. A várandósság alatt a kismama hormonális „védettséget élvez", lelassul, befele fordul, nem érdeklik annyira a külvilág dolgai.

Depressziót a kezeletlen poszttraumás stressz okozhat a kismamánál, amelyet a terhesség alatti válás, szakítás, hirtelen bekövetkezett tragikus esemény, gyász idézhet elő. A szüléstől és a gyermekneveléstől való félelmek is megjelennek, és ritkán, de súlyos hangulatzavart okozhatnak. Ilyenkor fontos a környezet megtartó ereje, ami semmiképp sem annak a hangoztatásában nyilvánul meg, hogy szedd össze magad, ne essél szét ennyire, nézd a baba érdekeit stb. Pszichológus, pszichiáter segíthet a terhesség előtti depresszióban szenvedőknek is, utóbbinak mérlegelnie kell a gyógyszer magzatra való lehetséges hatásait és a depresszió súlyosságát.

A terhesség alatt a környezettel való kapcsolat, a kismamának az édesanyjával való viszonya okozhat tartósan szomorúságot - hangzott el.

A poszttraumás stressz szindróma a szülés után is bekövetkezhet koraszülés, elhúzódó nehéz szülés, a szülést követő nőgyógyászati műtét, műhiba idézheti többek közt elő. Pszichológus segítségével lehet kezelni.

Hogyan kezelik a depressziót?

A pszichoterápia olyan, mint a narancsbőrkezelés – jelenti ki a pszichológus. A közvélekedés mindkettőről, hogy kényeztető alkalom, holott míg a narancsbőrkezelés testi, a pszichoterápia lelki szinten okozhat fájdalmakat. Attól függ, mennyire hajlandó lemenni a lélek bugyraiba a páciens.

A poszttraumás stressz, illetve a depresszió kezelésének illusztrálására egy kísérletet mesélt el Waldhofer Andrea. Megfigyelték, hogy azok az emberek, akik öt héten át heti egyszer leírták az őket ért stresszt, érzéseiket stb. az ötödik héten már kezdtek pozitív szavak, enyhe pozitív gondolatok jelenni meg a szövegeikben, ami óriási nyereség, hiszen azt jelenti, énerőt nyertek.

Egy másik pszichológus ezt tovább fejlesztette, három csoportra osztotta a betegeket. Míg az első csoport az őt ért traumáról írt végig, a második csoport két napig a traumáról, két napig pedig saját pozitív személyiségjegyeiről írt, a harmadik végig csak arról számolt be, milyennek látja magát a gyógyulása után. A harmadik csoportnál kevesebb fizikai megbetegedést fedeztek fel a kísérletet követő öt hónapban.

„Az öndicséret nem gyalázat"–

a pszichológus tanácsa az, hogy próbáljunk arra koncentrálni, mik az erősségeink, melyek az értékeink, mert ezek növelik az énerőt, építenek. A saját magunk lehúzása viszont gyengít. Keressük meg, miért lehetünk hálásak, minden nap írjuk le, hogy miért vagyunk azok. Fogalmazzuk meg ötéves, tízéves terveinket, legyünk optimisták, és segítsünk másokon. Bocsássunk meg önmagunknak és másoknak. Ha egyedül nem megy, ez pszichoterápián tanulható.

A depresszió kezelésében a pszichoterápia és a gyógyszer együtt jobb gyógyulási arányt mutat.

Az, aki pszichológushoz fordul, büszke lehet magára, amiért belevágott ebbe az önfejlesztő műveletbe, le mert menni a lélek bugyraiba, elrendezni a dolgokat, és visszatérni, hogy aztán egészségesebb kapcsolatai legyenek.