A nyár egyik alapvető itala a sör, ami nem csak habos gasztronómiai gyönyör, de „a fáradt embert fölfrissíti, az izgatott embert megnyugtatja”, legalábbis Váncsa István szerint, és ezzel maximálisan egyet is tudunk érteni.

Sör című 1990-es írása igazi gambrinusi filozófia, talán nem is nagyon lehet hozzátenni ahhoz, amit a szerző itt tökéletes sörként azonosít. Egyértelműen a csapolt sör a fajta igazi királya, melynek habja „tömött és szikrázóan fehér, mint hósapka az Alpok csúcsain”. Nyami!

Bejártuk a várost

Ahogy Váncsa, úgy mi sem vetjük meg az üveges, vagy nagy ritkán dobozos söröket, de ha igazi élvezeteket akar az ember, akkor meg kell keresnie egy jó csapolt sört. Mi is ezt tűztük ki célul, így nyakunkba vettük a várost, és megpróbáltuk feltérképezni, mégis, hol adják a legjobb csapolt sört.

A tesztelés alapelve egyszerű volt: minden meglátogatott helyen kértünk fejenként egyetlen korsó csapolt sört, azt megittuk, és értékeltük a hőmérsékletét, a szénsavasságát és az ízét, mindezt a mennyiséghez és az árhoz viszonyítva.

Semmi egyéb nem számított, sem az, hogy hol van a söröző, milyen a kiszolgálás, van-e nyári kert, vagy bármi egyéb. Néhol említjük ezeket, de a pontozásnál nem vettük figyelembe, csak a sörre koncentráltunk.

Amennyiben több fajta csapolt sört kínáltak valahol, megkérdeztük melyiket ajánlják, és azt fogyasztottuk. Mindig az akkor megivott sört értékeltük, akkor is, ha korábban ittunk már ugyanott jobbat, vagy rosszabbat – egy kivételt engedtünk meg tesztelés előtt, ha valahol előre jelezték, hogy éppen nincs csapolt sörük, vagy a sörcsap hibája miatt nem tudnak megfelelő minőségűt csapolni. Ebben az esetben később tértünk vissza az adott helyre.

Ugyanakkor az is szabály volt, hogy egy nap legfeljebb három helyre mentünk el, mert a túlzott alkoholfogyasztás nem egészséges, és a végeredményt is befolyásolhatná.

10+1 hely, öt fajta sör

Tizenegy sörözőt, kocsmát, vagy éttermet látogattunk meg (csak most divat minden felsorolást +1-gyel írni) és összesen öt különböző fajta sört kóstoltunk. Mondanánk, hogy azért tettük, hogy neked ne kelljen, de ezt így bűn lenne kijelenteni a sör kapcsán.

Állítólag

A nagy sörözgetés közben az a pletyka ütötte meg a fülünket, hogy valamilyen gaz transznacionalista anti-sörlobbi azt a galád lépést tervezi, hogy a söröskorsó halála után az üveges söröket célozza meg, és a standard félliteres helyett hamarosan a boltok polcairól is a négydecis csöppségek köszönnek vissza.

 

Legyen belőled oknyomozó újságíró: ha tudsz erről bármit is, vagy neked is egyre gyakrabban kerül kisebb üveg a kezedbe a boltban, írd meg nekünk a szerkesztoseg@uh.ro címre. Ha jó sztorid van, még egy pakk sört is kaphatsz!

A Mokkába betérve rögtön választani is lehetett, de hogy hasonlítani tudjuk a többihez, nem szűretlen, hanem klasszikus szőke sört kértünk. A 4 decis csíkit 4 lejért adták, és az első, ami szembetűnt, hogy isteni a hőmérséklete: szépen párásodik a korsó, jó hideg, fantasztikus érzés belekortyolni. A szénsav cseles, mert gyengének tűnik, de azért van benne rendesen, az íz meg picit hibádzik, ugyanis kesernyés utóízt fedezünk fel benne, és elég hamar puffaszt is.

Szemben, a G. Caféban picit olcsóbb, 3.6 lej a szintén négy decis csíki sör. Első próbálkozásunkkor jelezték, hogy elromlott a sörcsap, ezért később tértünk vissza, amikor egy igencsak hideg, tökéletesen szénsavas korsóval kaptunk. Az ízében semmilyen mellékíz nem volt felfedezhető, tiszta sör íze volt, jó élmény.

Nincs messze a Kalapos sem: a kocsma azzal büszkélkedhet, hogy cseh söröket mérnek: a Cerna Horát ajánlották, ami 4.5 lejbe kerül, cserébe igazi korsó, vagyis félliteres. Szénsavassága közepes alatti, az íze igencsak kellemes, inkább az édeskésbe hajlik. Az biztos, hogy a városban ez egyedi sörélmény, nekünk nagyon bejött.

Hejj, nekem Hargita sört hozzál!

Szól a híres mondás, de olyat nem csapolnak sehol. Heinekent viszont igen, két helyen is találtunk: a Kossuth utcai Reneissance-ban hat lejt kérnek egy korsóért (jobban mondva négy decis pohárért), ami szinte tökéletes hőmérsékletű, ám szénsav alig van benne. Az íze kimondottan lágy, már-már selymesnek mondható, de nekünk túl semlegesnek, sőt, kissé vizesnek tűnt.

Vörös csillagos sör folyik a Retro Steak House sörcsapjain is – ára és mennyisége ugyanannyi, mint a Kossuthban (ezzel a Heineken a város legdrágább csapolt söre), ám a hőmérséklet, ha lehet, még egy picit jobb, egy tikkasztó nyári napon fenséges szomjoltó. Nagyon hasonlít a Reneissance-ban kínálthoz, az íze jobban bejött, nem volt olyan vizes, és keserű sem.

Az ár meg az érték

Nem csak a központban néztünk szét, a Diablo Pizzéria nyárikertjébe is kiültünk. A ház bora itt a csíki sör, amiből 4.2 lejért 4 decit töltenek. A hőmérséklet itt nem volt tökéletes, a közepesnél csak picivel jobb, de a szénsav rendben van, már az első kortynál érződik, kellemesen szúr. A kesernyés ízt édeskés utóíz követi, és ez is puffaszt rendesen.

A pizzéria után igazi meglepetésben volt részünk, mikor a Hópehely teraszán foglaltunk helyet: a csíki sört fél literes, valódi korsóba csapolják, és mindezért 3 (azaz három) lejt kérnek el. Csak imádkoztunk, hogy közben jó is legyen, és nem csalódtunk: a hőmérséklet közel tökély, az íz jellegzetes csíki – nem egy raktár fenekén porosodó kétéves hordót vertek csapra –, elég szénsavas, és picit savanykás is.

Sörfanatikus kollégám Csedő szerint kicsit hasonlít a Cerna Horára, én semmi hasonlóságot nem vettem észre, de a Hópehely csapolt söre ettől függetlenül toronymagasan nyeri az ár/érték arány bajnokságot.

Nem átallottunk a város másik felébe, Szombatfalvára is elcsatangolni: a Lejtő bárban szintén nagyon olcsó, 3.2 lej a csapolt csíki, bár ez már megint csak 4 decis – külön érdekesség, hogy van még kisebb, három decis kiadás is. Ez viszont nem volt olyan jó, mert nem elég hideg, a szénsav sem elég erős benne, és túl erős az utóíze.

Ha már erre jártunk, a Septimia csapolt sörét is megkóstoltuk: szintén a Ciuc logó látható ezen a csapon, amiből 4 decis pohárba folyik a nedű. Ez sajnos messze áll az elég hideg fogalmától, így, bár az íze jóféle csíki lenne, nem tudnak előjönni a sörre jellemző aromák és sajátosságok.

Itt is jobb, mint

Nem mindenhol a megyeközpont sörgyárának a termékei a favoritok, a Jungle-ben a holland Grolschot ajánlják figyelmünkbe. Négy deci 4.5 lejért a tarifa, és annak tudjuk ajánlani, aki nem szereti a szénsavat, ugyanis ebben alig van, cserébe szép, tartós a habja, és elég hideg is. A savanykás (Csedő szerint kesernyés) íz nekünk nem volt a kedvencünk, picit vizesnek is találtuk.

Pontozás

Az értékelés során a hőmérsékletet és az ízt pontoztuk, valamint külön kapott egy összpontszámot minden sör. Ez nem az előző kettő átlaga, ahogy egy étel minőségét sem az összetevői átlaga határozza meg.

 

Kalapos – Cerna Hora – 4.5/5
Hőmérséklet: 4/5
Íz: 4/5

 

Mokka – Csíki – 3.5/5
Hőmérséklet: 5/5
Íz: 3/5

 

Reneissance – Heineken – 2/5
Hőmérséklet: 4/5
Íz: 2/5

 

Diablo – Csíki – 3/5
Hőmérséklet: 3/5
Íz: 2/5

 

Hópehely – Csíki – 4.25/5
Hőmérséklet: 4/5
Íz: 4/5

 

Septimia – Csíki – 3/5
Hőmérséklet: 2.5/5
Íz: 3/5

 

Retro – Heineken – 3.5/5
Hőmérséklet: 4.5/5
Íz: 3.5/5

 

Jungle – Grolsch – 2.5/5
Hőmérséklet: 4/5
Íz: 2/5

 

Spirit Factory – Ursus 3/5
Hőmérséklet: 4/5
Íz: 2.5/5

 

Lejtő bár – Csíki – 3/5
Hőmérséklet: 3/5
Íz: 2.5/5

 

G. Café – Csíki 4/5
Hőmérséklet: 4/5
Íz: 4/5

A Spirit Factoryben is hasonló a helyzet, itt Ursussal próbálkoztunk, amiért 4 lejt kérnek. A hőmérséklet oké, akárcsak a szénsavasság, ám az íz most nem talál: kesernyés, de nem a jellegzetes Ursus íz, a dobozos és az üveges jobban bejön. Érdekes, mert itt ittunk korábban sokkal jobbat is, reméljük, csak átmeneti a probléma.

A teszt végére az egyértelművé vált, hogy a csapolt sör kapcsán egy dolgot megértettek a vendéglátók: hidegen kell felszolgálni. A tökéletes hőmérséklet fogalmáról megoszlanak a vélemények, de ebben a tekintetben nagyjából mindenki jól teljesített.

Ami már kevésbé győzi meg az egyszeri sörözni vágyót az a választék: nagyjából mindenhol ugyanazt a márkát kapja, kisebb-nagyobb minőségbeli ingadozás mellett, különlegességet szinte sehol, de egyáltalán a csapolt sör puszta léte is néhol még kuriózum.

Szinte biztos, hogy nem találtunk meg minden olyan helyet a városban, ahol csapolt sört mérnek: ha tudsz mást, szerinted nem igaz, amit egyik-másikról irtunk, vagy csak egyszerűen trollkodni szeretnél picit, akkor mondd el kommentben a véleményed!