Habár évek óta ígérgetik, még mindig nem fogtak hozzá a sétatéri labdarúgó-stadion főlelátójának helyreállításához. A részben lebontott betonszerkezet még mindig áll, de már életveszélyes.

Igazi Kusturica-film

Öt évvel ezelőtt nekifogtak a lelátó újjáépítéséhez, de csak a lebontásig jutottak – akkor szakértői vélemény is született a betonszerkezetről, ez különböző megerősítési lehetőségekről is szót ejtett, de a gyakorlatban egyik sem valósult meg.

Annyi történt, hogy ma, ha valaki terepszemlét akar tartani a lelátón, nagyon óvatosan kell tennie, mert félő, hogy ráomlik az egész. Mintha háborús övezetben járnánk, bombázás után.

Sült padlizsánszag terjeng a levegőben, a stadionhoz tatozó sportszállóban laknak még, vagy néha kiadják sportolóknak, földszintjén a Roseal SK irodája van – nem ott sütik a vinetét, de az egész környéknek van egy Kusturica-filmbe illő hangulata. Néha tyúkok is vannak a pályán kívüli füves részen, a lelátó maradványai mögött az egykori Akarat-sportbázis területe is katasztrofális állapotban van.

Évek óta beszédtéma a stadion helyzete, de labdarúgócsapat nincs (tavaly kiesett a harmadosztályból és meg is szűnt az FC Székelyudvarhely felnőttcsapata), kicsit mostohagyerek lett a létesítmény. Sok pénzbe kerül a teljes lebontás és egy új építmény létrehozása – de ha belegondolunk, hogy pl. Siménfalván és Galambfalván ez sikerült, akkor hadd gondoljunk arra is, hogy ezt Székelyudvarhely is meg tudná engedni magának.

Stadiontörténet és a mindennapok

A városi stadion 1968–69-ben épült: az udvarhelyi Fások csapata akkor jutott be a harmadosztályba, és a város akkori vezetősége úgy döntött, hogy az ún. Kollégium-kert első részén új stadiont épít.

Addig a mai sportcsarnok helyén volt a régi udvarhelyi labdarúgópálya, fakerítéssel, falelátóval. Az évek során rengeteg sportoló (és nem csak) használta az új labdarúgópályát, nemzedékek nőttek fel rajta és mellette, váltak sportemberekké.

Előfordult, hogy a néhai diktátor, Nicolae Ceauşescu helikoptere is itt landolt, de volt itt szabadtéri mozi is (a hetvenes években) és természetesen megszámlálhatatlan labdarúgó- és atlétikaedzés. A birkózóterem a fő lelátó jobb szárnya alatt kapott helyet.

A stadion emlékezetes „nagymeccseknek" adott otthont: 1973–74-ben általában zsúfolásig töltött lelátók előtt játszott B-osztályos mérkőzéseket a Székelyudvarhelyi Textil, de a nyolcvanas években a Haladás csapata is ezreket vonzott a stadionba, a kilencvenes években pedig a Hargita, majd a Budvár FC kezdeti sikerei töltötték meg hétről hétre.

1985-ben telt ház előtt Románia A-válogatottja játszott edzőmeccset (5-0-ra nyert Mircea Lucescu csapata), egy évvel később pedig az akkori BEK-győztes Bukaresti Steaua játszott barátságos találkozót a Haladással: az udvarhelyi csapat óriási meglepetésre 4-2-re legyőzte a Bölönivel, Lăcătuș-sal, Pițurca-val felálló katonacsapatot.

Legutóbb a 2010-2011-es idényben lehetett itt harmadosztályú focimeccset nézni, az FC Székelyudvarhely mérkőzésein már csak a sportcsarnok felőli lelátóra ülhettek a nézők, sajnos nem is voltak túl sokan.

Ami a stadion mindnenapjait illeti, délutánonként tartanak itt edzéseket (a gyep meglepően jó állapotban van még mindig) illetve itt játszik a hazai mérkőzésein a megyei bajnokságban levő Roseal csapata, illetve a körzetiben szereplő Sporting.

Néhány héten belül a szentegyháziból udvarhelyivé lett Vasas Femina SK női futballcsapat is itt fog játszani – azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a csapatok hol fognak öltözni és zuhanyozni, egyelőre ideiglenes megoldást kell találni.

Azt is úgy, hogy a szétbontott főlelátó maradványait elkerülik az ott tartózkodók.