Viszem a fiamat egyik reggel az oviba. Amint kinyílik az ajtó, a legényke köszönés nélkül beszalad és a legjobb barátjával bebújik egy asztal alá.

„Óvó néni, elvették a házunkat!" – áll fel felháborodottan az egyik festegető gyerek az asztaltól, hangjában szinte bőgés. Fájdalmas témákhoz szokott újságírói fülemben ismerősen csengenek ezek a szomorú dallamok, azonnal felkapom a fejem.

„Hagyjad, majd úgyis visszaadják. Te most úgyis festesz, nem kell neked a ház" – mondja Óvónéni halálkomolyan, mélyen átérzve a gyerek problémáját. A fiatalember leül és csendben fest tovább. Ilyen az élet.