„Tréj kulórj kunoszk pé lumé..." – zengték reggelente az iskolában a mai huszon-harmincasok elmúlt gyerekkorukban. 1989 decembere erre a tevékenységre is pontot tett, mint annyi más mindenre. Néhány hete azonban az a döntés született „odafenn", hogy hétfőnként az iskolákban ismét kötelező lesz a román himnusz éneklése. Nofene, nálunkfelé nem lesz nagy keletje, az hétszentség. Egy kis himnusztörténelmet és -körképet azonban megér.

A Román Királyság himnusza egészen a teljes kommunista hatalomátvételig volt a topon, a Trăiască regele (1884-től 1948-ig volt ez a hivatalos himnusza az országnak) a mindenkori román király dicsőítése volt – a dalt, ebből a szempontból talán az Egyesült Királyság himnuszához lehetne hasonlítani. A kommunisták aztán egy másik himnuszt vezettek be: az Összetört bilincsek, vagyis a Zdrobite cătușe öt évig (1948-1953) volt az ország himnusza, utána a Te slăvim, Românie (1953-77) de

Ceaușescuék ezt (is) megunták

és bevezették a mai huszonévesek által is esetleg ismert Trei culori-t, amit a '89-es események után már csak tévedésből játszottak le sportrendezvényen, vagy nosztalgiából énekelhették azok, akiknek jó volt '89 előtt. A forradalom napjaiban az egyik legnépszerűbb "sláger" a Deșteaptă-re române lett, mai napig ez az ország hivatalos himnusza, egyébként a történetét is meg lehet nézni.

Ha nevetni akarunk, akkor itt van egy érdekes szövegű paródia, illetve egy rockos hangzású és egy popos verzió. De meg lehet ezt csinálni gitárszólóban is.

Mint látjuk, a románok bátran és viccesen nyúlnak a himnuszukhoz – a magyarok ilyen szempontból talán érzékenyebbek, hiszen az Anima Sound System remix-verziója több mint tíz éve úgy kiverte a biztosítékot, hogy még a parlamentben is beszéltek róla. Dopeman, azaz Pityinger László, sajátos értelmezése még jobban felháborította  a magyar társadalom egy részét.

A YouTube-nak köszönhetőan azóta még megjelent néhány más remix, döntse el az olvasó, hogy ezek mennyire gagyik vagy mennyire hallgathatók. Van egy gitáros verziónk is belőle, Bujdosó János (Kistehén zenekar) előadásában.

Egy himnusz feltüzel, érzéssel tölt el, erősít – jól tudják ezt a válogatott foci- és más csapatok tagjai is, akik a hivatalos meccsek előtt éneklik (ha éneklik) országuk himnuszát. Kicsit

olyan ez, mint a hadba vonulás,

a csata előtti felszívás és van, akiknél a szó szoros értelmében erről szól a nemzeti himnusz, például a franciáknál, hiszen a Marsellaise kifejezetten zavaros, háborús időkben keletkezett. Egy másik európai nép, az olasz szintén pattogós, tüzelős himnusszal megy neki a meccsnek, ezen a felvételen megfigyelhető, hogy talán Zambrotta és (az egyébként argentin) Camoranesi kivételével mindenki lélekből fújja.

Nem úgy a hollandoknál, akiknél az a helyzet, hogy – mint a videóból is kitűnik – a játékosok nem nagyon törik magukat a himnuszéneklésért. A Wilhelmus ugyanis Orániai Vilmos egyes szám első személyben tett vallomása, amiben az is benne van, hogy „ereimben német vér csörgedez", valamint hogy „a spanyol királyt mindenkor tisztelem".

A németekkel mindig nagyon megharcoltak (a focipályán), a spanyolok ellen pedig érdekes helyzet állt elő a tavalyelőtti vb-döntőn: a lelátón ott állt a spanyol király... A spanyolok egyébként csak bámulnak, mert ők az egyetlenek Európában, akiknek hivatalosan szöveg nélküli himnuszuk van.

Über alles

S ha már a németekről szó került, ott sem sima az ügy, mert jelenleg a harmadik szakaszt éneklik, az első kettőt már nem vállalják – egyébként itt is megfigyelhető, hogy Khedira, Özil, Podolski vagy Boateng nem énekelnek. Egyszerű a helyzet: ők nem német származásúak.

S itt van a kutya elásva vagy elesve, innen kanyarodunk vissza a kötelező román himnuszénekléshez – miért kell elvárni, kötelezővé tenni azt, hogy egy nem román nemzetiségű, de romániai állampolgár (mert Mesut Özil például török nemzetiségű, de német állampolgár) kötelezően himnuszt kell énekeljen?

Vannak még más szép himnuszok is. A svédek a szép északi tájról danolnak, sokszor azért szurkolok egy-egy eb-n vagy vb-n nekik (is), mert az övék tetszik a legjobban. Régi és nagyon ismert az angolok himnusza is, akik a király(nő) re kérnek oltalmat

Magyarok, székelyek, szerbek

Hozzánk nyilvánvalóan a magyar himnusz áll a legközelebb, mindig felemelő érzés magyar válogatott foci- vagy kézilabdameccsen énekelni, még ha egy nem túl vidám énekről van is szó. Mi magunkra kérünk áldást, nem a királynőre, de néha nálunk is akadnak olyan honosított sportolók, akik nem énekelték, nem éneklik a himnuszt – korábbi példa Vasile Miruță labdarúgó, napjainkban pedig Milorad Krivokapic kézilabdázó.

Ami szűkebb pátriánkat, régiónkat illeti, a régi Székely Himnuszt már nagyon ritkán énekeljük, inkább a Csanády György és Mihalik Kálmán által szerezett dalt nyomjuk el az ünnepségeken, hoki- vagy és kézilabdameccseken.

Volt idő, amikor tiltott volt, de valahogy akkor is megtaláltuk és megadtuk a módját neki. 1989 vége óta szerencsére zavartalanul lehet énekelni nemcsak a himnuszt, hanem mindent, amit akarunk, még akkor is, ha néha adódnak ebből problémák.

Szerbiai magyar ismerősömmel történt meg, hogy öt szerb körbevette Temerinben, miután hallották, hogy magyarul beszél telefonon és veréséhez készülődve ráüvöltöttek, hogy énekeljen. A fiatalember rázendített a magyar himnuszra, s támadói – ekkora arcpirító merészség-vagányság hallatán – azonnal békén hagyták, sőt sörözni is meghívták.

Mert talán azt ők is tudták, hogy egy dolog közös kellene, hogy legyen minden himnuszban – tiszteletnek kell öveznie mindenütt és mindenhol, mert nem illik belekiabálni, kifütyülni más himnuszát. Így nem kellene viselkedni focimeccsen.

Középiskolai ének-zene tanárnő mesélte nemrég, hogy egy ifjú, 16-17 éves futballista fiúkból álló sportosztályban nem igazán tudta éneklésre nevelni az ifjakat, viszont találtak egy közös pontot – a fiatalok megtanulták énekelni és tisztelni a fontosabb európai országok himnuszát. Ami – amennyiben korosztályos vagy felnőtt válogatott labdarúgó válik majd belőlük – mindenképpen hasznukra lesz.

Mert aki nem tiszteli a másikat, a másikét, az annyit is ér. Mint a himnuszban a balsors.