Mint tudjuk, első túránk egy fiatal helyre vezetett, az Első Emelet után most egy jóval ismertebb, régebbi kocsmába látogattunk el, mégpedig a Kalapos kávézóba. Mint városunk legtöbb lokálja, a Kalapos is központi elhelyezkedésű, jelenleg a Kossuth utcában székel, mégpedig közvetlenül a Romarta üzlet mellett. Itt egy kapu alatt kapjuk meg a felfelé vezető lépcsőt, ennek tetején pedig baloldalt a bejáratot. Én személy szerint első alkalommal elég nehézkesen találtam rá és sajnos most sincs egyértelműen jelezve, hogy merre juthatunk be.

Egyébként, mint azt talán már sokan tudják, ez nem az első helye a Kalaposnak, hiszen már jó néhány hónapja elköltözött előző lakhelyéről, ahol most az Első Emeletet találhatjuk. Na de ha már így betájoltuk a dolgot, akkor nézzük meg mi is vár ránk odabent. Rögtön balra egy kis pódium szúrhat szemet, amin alapbeállításban a standard szék+asztal kombó vár minket, de gyakran zenei események is birtokba veszik a helyet – erről majd később. A berendezésben nem találunk semmi különlegeset: egyszerű asztalok, egyszerű, fából készült székekkel, amik tapasztalataink alapján hosszú távon kissé kényelmetlenek lehetnek, de ez a legtöbb helyen nincs másképp.

A Kalaposnak van egy galéria-szerű emelete is, ide nem merészkedtünk fel, de alulról egy kicsit szűkösnek tűnik nagy társaság esetén, ezért 10 fő környékén inkább az alsó nagy termet javasoljuk.

A pincér – aki egyáltalán nem néz ki annak, csak a köténye árulkodik róla – villámgyorsan az asztalunknál termett, majd kérdésünkre közölte, hogy itallap az biza nincs. Első sokkunkból ébredve gyorsan rendeltünk sört és itt ki is emelnénk a Kalapos kávézó egyik különlegességét: igazi sörbarátoknak főként, de alkalmi sörivóknak is ínyencség a cseh, Cerna Hora márkájú sör. A cseh sörről annyit érdemes tudni, hogy a világ egyik legjobbjaként tartják számon, és ezt a véleményt mi is csak megerősíteni tudjuk. Három fajtából is választhatunk, van ugyanis szőke, barna és mézes változat is. Mindent az olvasókért mottóval teszteltük mind a hármat és az isteni jelző mellett még annyit tennénk hozzá, hogy a mézes valamiért keserűbbnek tűnt, mint a szőke. Meg is született a megállapítás, miszerint a szőke még sörben is édesebb.

Az is dicséretre méltó, hogy a cseh söröket saját márkás pohárban kaptuk, szóval elég egységes lett így a kép. Ennél talán jóval fontosabb a zene. És az itt kiváló. Most nem csak magukra a dalokra gondolok, hiszen ugye ízlések és pofonok, hanem a hangerőre is. Nagyon ritkán találni olyan kocsmát, pubot, vagy bármilyen lokált ahol egy idő után nem üvölt a zene és nem halljuk a saját gondolatainkat sem. Nahát a Kalapos nem ilyen, a hangfalakból áradó blues, klasszikus rock és egyéb, a legkevésbé sem zavaró dallamok, megmaradnak a kellemes háttérzene hangerején.

A hely hangulata nincs túlkomplikálva, az egész egy kellemes barna színben úszik, valahogy kellemes leülni. Én soha nem vettem volna észre, így az orromra kötötték, hogy a fény is jól el van találva, ugyanis nem veri ki az ember szemét. Engem inkább a félhomály-szerű, gyengébb fény szokott zavarni, de szerencsére azért annyira nincs sötét.

A pincérre visszatérve még annyit meg kell jegyezni, hogy a harmadik sör környékén már nehezebb volt elkapni a figyelmét, ugyanis a bárpult helyett egy asztalnál tanyázott, ahonnan nem volt tökéletes a rálátás a mi asztalunkra.

Na és akkor jöjjön egy kis negatívum is, mert azért akad. És ez a mellékhelyiség (vagy inkább budi). Ezzel egy igen nagy probléma van: kicsi. Nagyon kicsi. A férfi részlegen a piszoárt használni valóságos művészet, eléggé zavaró mikor a jobb könyökünket a papírtartóba verjük be folyamatosan, a balt pedig csak simán a falba. Emellett az sem volt túl örömteli, hogy nem volt szappan, illetve a kéztörlő nem volt betéve a tartójába, csak úgy pihent rajta, így egy törlési művelet eredményeként sikerül bevizezni a fél tekercset. A női részlegen beszámoló alapján nem sokkal jobb a helyzet.

Az sem egy túl jó pont sokak szemében, hogy a Kalapos nem rendelkezik nemdohányzó részleggel, így aki dohányfüst-mentesen kívánja eltölteni az estéjét, annak nem ez a kocsma a legjobb választás.

Nézzük végül azt a pódiumot, ami időnként színpaddá avanzsál. Ez annyit tesz, hogy a Kalapos tulajdonosainak van egy jó szokása, miszerint időnként zenekarokat hívnak meg, ezzel dobva fel egy-egy estét. Itt leginkább dzsesszre kell gondolnunk, de volt itt nemrég Pink Floyd tribute banda is, szóval azért van felhozatal. Nem mellékesen ezek a koncertek ingyenesek, szóval ha tudomást szereznénk egy ilyen zenei banzájról (például a heti bulikörképünkből), akkor nem árt az asztalt jó idejében lefoglalni, ellenben kétséges lesz a bejutásunk.

Szóval akkor milyen is a Kalapos kávézó? Egy jó hely, ahol kellemesen beszélgethetünk egy nagyobb baráti társasággal is, e mellé pedig "echte" cseh sör dukál, ami valószínűleg az este egyik koronája lesz. Ezen kívül a zenekedvelők sem csalódhatnak a koncertekben, viszont azért a toaletten lenne még mit javítani, meg a pincéreknek is bele kell tanulniuk szakmájukba. Ettől függetlenül, mindent összevetve nyugodtan ajánlhatjuk bárkinek a helyet, az apróbb hibák idővel reméljük megoldódnak, a pozitív részek pedig bőven kárpótolnak ezekért. Ja és ki kéne már táblázni azt a bejáratot.