Inkább parkolóval egybekötött kisállat-simogatóhoz, mintsem állatvásárhoz hasonlít a székelyudvarhelyi barompiac kedden délelőtt. Lovasszekeret csak mutatóba látni, eladó marhák, lovak nemigen vannak, szám szerint zéró, s juhot, húsvéti bárányt is esetleg csak a miccshúsban árulnak.

Lókötőt vegyenek!

Ezelőtt húsz évvel, amikor elöl volt a piac, miccset is három helyen adtak. Akkora volt a keddi piac, mint egy országos vásár – mondja a szenterzsébeti származású, néhány éve azonban Szovátára emigrált bőrműves, Szabó Dénes, miközben sietősen pakolja be a kocsiba a natúr bőröveket.

Nem szabad egy csepp esőnek sem ráesnie, ha nincs lelakkozva, meglátszik a pecsét rajta, és semmivel sem szedhető ki – magyarázza.

Szabó úr megörökölte a szakmát, de már nem ez a fő foglalkozása. Keddenként Udvarhelyen nemzetiszínű bojtokkal feldíszített ostorszíjat árul 5-15 lejért darabját, de kötőfékje is van, olcsóbb is és drágább, székely is.

Zsinegből készültet 30 lejért, a multifunkcionális, azaz szamárra, tehénre is alkalmas hevederből valót kb. 50-ért, a bőrből levő székely kantárt 210 lejért adja.

Szabó Dénes szerint az utóbbi évek mezőgazdasági gépesítésének következtében egyre kisebb a kereslet a termékeire. S így inkább takarmány és

gabonapiac lett az állatvásárból.

Valóban, főleg pityókát, kukoricát, búzát, és napraforgópogácsát, valamint egyéb tápokat lehet kapni.

A gabonaárus szerint a pityóka ára esett tavaly óta, a gabonáé azonban stagnál.

Egy bácsi fél kiló tritikálét vásárol nála – azt mondja, ennek a főzete mindenre jó. Ezzel kezeli a reumáját, az ízületeit, és még a sebekre is tesz a teájából. Én azt a sok hitvány pirulát többet nem szedem bé – legyint, majd elmeséli, hogy meghűlésre megelőzésképpen megevett egy kanál penészt: tiszta penicillin, jobb, mint az a sárga tetraciklin. Nem is hűlt meg. Az öngyógyítás népi módszereinek kivesézése (!) után megtudjuk, hogy egy hektárra 5 kiló lucernamag jár, kilóját 15 lejért adják. Cirokmag is van: elülteted, s ha megnő, seprű lesz belőle.

Ezután a húsvéti bárányok keresésére indulunk, de egyet se látunk. A juhok szekció üres a piacon. Gyenge most a vásár, mondja az udvarhelyi malacos gazda, aki szerint akkor jó a piac, amikor van pénze az embereknek, de az sem árt, ha kicsit melegedik az idő.

Flekken és Pörkölt az utánfutóban

A flekkenjelölt bárányok csak nagypéntekre és nagyszombatra érkeznek. Azt hinnénk, a sietős gazdasszonyok igyekeznek a beszerzéssel, a gazdák is az eladással, de kiderül, hogy szopósak még a bárányok, s ha elhozzák levágni őket, többet kell fejni az anyjukat, így se juh, se bárány nincs most eladó.

Borjak, malacok vannak a piac hátsó fertályában. A legkisebb boci 500 lej, a picit nagyobb 600. Két férfi felszáll a kamionra és kicsit megrugdossák, megpofozzák az alvó borjakat.

Állítólag így kell megnézni, hogy jóféle, életképes-e. A 12 hetes, 40 kiló körüli malacokért 550 lej körüli összeget kér a siménfalvi gazda.

Szoknya, cipő eladó. Mobil nem kell?

A cigány asszony a használt cipő, új zokni és a női borotva mellett rokolyát kínál. 100 lej darabja, van benne 20 méter anyag – dicséri. Megpróbáljuk, de most nem engedhetjük meg magunknak a cifra ruhát. 50-ért odaadom, kiált utánunk.

Egy cigány ember magához int, s elmeséli, hogy a helyi rendőrök a városi piacon olyanok, mint a Gestapo, arról írjunk inkább. Figyelik a cigányokat, csúnyán bánnak velük. Van, aki lop, igaz. Az szégyen, de lehet, hogy azért teszi, mert nincs mit megennie. A tévében mutatják, hogy sokan millió eurókat lopnak. A magyarok úgy tesznek a cigányokkal, mintha ők maguk is nem lennének kisebbség. Nincsen a cigányoknak iskola, mondja. Ő alámerítkezett, az isten hatalmas, de Lucifer is van. Romániát Moldvával akarják összealapítani, azért tüntetnek, látta a tévében. Kellemes ünnepeket – búcsúzunk egymástól, mialatt háta mögül egy legényke elősomfordál, s mutatja: Nokia nem kell?

Ha a székely a kaliforniaival találkozik

A piac bejáratához visszatérve látjuk, hogy nyulakat árul egy középkorú férfi. Felvisít bennünk a cukiságriasztó a bundás kisállatok láttán.

A kadicsfalvi Miklós Attila 25 lejért adja a kisebb, 40-ért a nagyobb nyulakat. A kicsik székely nyúl és kaliforniai keverékei, a színük a sziámi macskáéra emlékeztet. A nagy szürkék azok óriásbelgák, a fehérek pedig kaliforniai és óriásbelga keverékek.

A gazda hobbiból tartja a nyulakat. Szerinte nem kényes állat a nyuszi, csak tiszta ketrecre, s minden nap tiszta vízre van szüksége. Sokan azt hiszik, nem szabad vizet adni a nyúlnak, mert megbetegszik. Nem csak, hogy szabad, kell is – figyelmeztet.

Ő nem ajánlja tömbházba, lakásba a húsvéti nyuszit – unatkozna egyedül. Ha udvarra veszünk, akkor is társakkal együtt tegyük, s legyen neki ketrece – tanácsolja Miklós Attila. Ha enni szeretnénk, akkor a másfél kilós, másfél hónapos nyulat már érdemes, mivel a nyuszihús sovány, az öreg nyúl már szíjas, kemény. Az ő felesége sütőzacskóban, a sütőben süti. Hamar megvan és nagyon finom – dicséri felesége főztjét s a portékát.

Sokat megvettek, tízet is eladott már ma – mondja miközben kiszolgál egy fiút, aki épp fehér nőstény nyulat keres. „Ne tessék a fülét fogni, a hátát kell a nyúlnak" – figyelmezteti a vásárlót. Nem szabad a fülét gyámbászni, hogy ne varasodjon – magyarázza aztán.

Azt nem mondta, de most már tapasztalatból tudjuk: simogatni sem szabad a nyulakat. Vérezni fog a szíved tőle.