Gróf László, kutató, térképtörténész és Feiszt György, szombathelyi történész, levéltáros mutatták be a nagyközönségnek a térképek és címerek kialakulásának folyamatát. Mint megtudtuk idén Temesváron kezdték útjukat, de Aradon, Brassóban, avagy 30 településen tették tiszteletüket a történészek. Már a jövő évi tanulmányút is szerveződik, hiszen nem csupán ők adnak ismertetőt a nagyérdeműnek, de mint mondták, mindig tanulnak valamit.

Gróf László indított a térképek bemutatásával a kezdetektől egészen az általunk ismert formájáig. A magyar és erdélyi térképek története a római korig nyúlik vissza, a X-XI. századi világtérképen már látható volt Magyarország és a XIV. században említik először Erdélyt egy ilyen kiadványon. 1528-ban részletesen mutatják be a Kárpát-medencét egy nyomtatott változaton, amelyen 1400 települést is megemlítenek.

A címerekről Feiszt György mesélt, aki a magyar címer kialakulása mellett az erdélyi szimbólumokról is beszélt. Jobb oldalon az Árpád-házi királyok jelképe, az ezüst sávok, bal oldalon pedig a kettős kereszt, ami nem az egyház, hanem a hatalom szimbóluma – a magyar címer megjelenését és összeforrását tárgyalta az előadó, amiket a Képes Krónikában láthatjuk Szent István miniatürjének ábrázolásánál. Ez a két jelkép Jagelló László címerében egyesült. Csupán 1915-ben foglalták törvénybe ennek kinézetét, nem úgy mint az erdélyi címer esetében, ahol ennek hivatalos használatát 1659-ben már elfogadták. Ez utóbbi három nemzet jelképe: székelyek, magyarok és szászok.

Az előadáson minden résztvevő ajándékban részesült, amit Feiszt György nyújtott át a jelenlevőknek, ez az Erdélyi várak, Corvin sorozat egy példánya, ami Vajdahunyad váráról és a Hunyadiak jeles történetéről szól. Aki nem érte be a hallottakkal, az ellátogathatott a szintén ma nyílt kiállításra, melyet Róth András Lajos szervezett a múzeum időszakos kiállítótermében Erdély címerekben címmel.