A könyvet Szabó Attila újságíró méltatta, majd a szerzővel családias hangulatú beszélgetésre került sor.

Ilyés Lenke 1976 óta gyűjtögetett adatokat a falvakról, szokásokról. Elmondása szerint mindig is csodálta mások hasonló műveit, de 2005-ig nem gondolt írásra. Az akkori árvíz után Szabó László lelkész indítványozta, hogy írjon falufüzetet Kobátfalváról. A Nyikó menti településről szóló mű el is készült, de nem jelent meg, így arra az elhatározásra jutott a szerző, hogy ha már annyi értékes anyag összegyűlt, érdemes egy nagyobb kiadványban, egy kismonográfiában gondolkodni.

A tanárnő 1974-től 2007-ig magyar nyelvet és irodalmat tanított, ez idő alatt közel 160 kobátfalvi tanítványa volt – főként nekik ajánlja ezt a hiánypótló művet, ösztönzőnek, kiindulópontnak, hogy legyenek kíváncsiak a falujukra, s legyenek büszkék, mint elődjeik, hisz Kobátfalva igazi rendtartó székely falu volt. Éljenek úgy, hogy méltók legyenek dolgos, rendszerető, összetartó őseikre. S ha megértik a régi sikerek titkát, talán Kobátfalva fejlesztésében tevőlegesen is részt szeretnének venni majd.

A kismonográfia Deák Katalin, Ilyés Ildikó, Mircse Irén és Nyitrai N. Csongor társszerzők munkáját is dicséri, az ajánlást Csáki Levente lelkész írta.

„Minden kapu egy regényre valót tart bezárva maga mögött” – hangsúlyozta Ilyés Lenke a könyvbemutatón, jelezvén, hogy a gyűjtőmunka még korántsem ért véget, de immár másokra bízná a folytatást.