A rangos ünnepnek a városháza Szent István terme szolgált helyszínéül. Az esten Varga Márta színművésznő kortárs költők verseit olvasta fel. Hangulatos színfoltja volt az eseménynek a székelyszentkirályi Hiúzkölykök néptánccsoport előadása, akik az erdélyi magyar irodalom egyik ígéretes fenegyerekével, Murányi Sándor Olivérrel együtt ropták a táncot.

A népes közönséget, vendégeket Lőrincz György író, az EMIA elnöke köszöntötte. Hangsúlyozta, megalakulása óta az alapítvány célja mit sem változott, legfontosabb feladatának ma is az értékes, színvonalas magyar irodalom népszerűsítését tartja.

Ennek a vállalt feladatnak jegyében születnek meg, ezt a célt szolgálják az EMIA által évente meghirdetett tematikus pályázatok, a szépirodalmat épp úgy, mint az irodalmi folyóiratokat, kiadványokat népszerűsítő író-olvasó találkozók. Az EMIA tevékenységének leglátványosabb és legünnepibb csúcspontját az évente egyszer sorra kerülő EMIA-díjkiosztó jelenti, ahol átvehetik az alapítvány kuratóriumi tagjainak döntése alapján odaítélt elismeréseket az arra érdemes irodalmárok.

A korábbi évektől eltérően, a szombat esti jubileumi díjkiosztó rendhagyóbbra sikerült. Nem osztották ki a hagyományosnak számító életmű-díjat, nem került sor a „nagy öregeknek", a 70. életévüket betöltött írószövetségi tagoknak alanyi jogon járó díjak átadására. A támogatásokból és a pályázati pénzekből élő alapítvány eklézsiája ebben az évben szegényebb volt, így a pénzhiány miatt nem hirdettek egyetlen témában sem pályázatot, ergo elmaradt a legjobb pályázók jutalmazása is.

Átadták viszont az alapítvány jelenlegi kuratóriuma (Balázs Imre József, Egyed Péter, Fekete Vince, Gálfalvi Zsolt, Gálfalvi György, Káli Király István, Kántor Lajos, Tőzsér József, Zsidó Ferenc és Lőrincz György elnök) által odaítélt, a szárnypróbálgató tollforgatóknak járó EMIA-debüt-, valamint a magyar nyelvű irodalom népszerűsítéséért járó Hídverő-díjat.

A pályakezdőknek dukáló elismerést ebben az évben a kolozsvári származású, 1990 óta Budapesten élő Tompa Andrea színikritikus vehette át nemrégiben megjelent A hóhér háza című regényéért. „A húsz évvel ezelőtti diktatúra éveivel, az „aranyérával" foglalkozni hálás téma, de veszélyes terep" – mondta laudációjában Fekete Vince író. Fekete szerint Tompa Andrea bravúrosan kikerülte a buktatókat és első könyvének legnagyobb érdeme, hogy „a félfülű hóhér" korszakáról 38 drámai monológban hamis felhangok nélkül megkomponált, fiktív regénybeli valóságot el tudja hitetni az olvasóval.

Dr. Elek Tibor dedikál

Méltó gazdára talált a Hídverő-díj is. Dr. Elek Tibor, a békéscsabai Bárka irodalmi, művészeti folyóirat főszerkesztője, irodalomtörténész és az erdélyi táj, erdélyi irodalom - saját bevallása szerint is - „szerelmese" negyed évszázados munkásságát Gálfalvi György irodalomtörténész A rokonszenv pillérei című laudációjában méltatta. Az „Elek Tibor van-e egységes, egyetlen magyar irodalom kérdésével kapcsolatos dilemmáit" fejtegető írásban Gálfalvi olyan értékközpontú, tisztánlátó kritikusként jellemezte Elek Tibort, aki „sem a régi, sem az új tilalomfákat nem hajlandó megsüvegelni", akinek egyik legfőbb érdeme, hogy a Bárka főszerkesztőjeként megteremtette „a más-más irodalmi szekértábor füstje mellett melegedők találkozóhelyét". Dr. Elek Tibor meghatottan, a Szavak a magasban esszéjével mondott köszönetet az elismerő szavakért és a díjért.

Amennyiben a szombat esti irodalom-ünnep mottóját akarjuk megfogalmazni, akkor mindenképpen Gálfavi György irodalomtörténész laudációjának zárómondatát érdemes idéznünk:„Ha van remény a magyar irodalom jövőjében, akkor ezt a reménytelenül tisztességes írástudók testesítik meg".