Erotika Felcsíkon – talán ezt is lehetne a címe ennek az írásnak. Balázs Lajos néprajzkutató csütörtök esti előadása a forrásközpontban egy olyan munkáról szól, amit a szerző legnagyobb és legátfogóbb művének tart (Amikor az ember nincs es ezen a világon, Pallas Akadémia Kiadó, 2009), mindemellett óriási közönségsikert is aratott. A több mint 700 oldalas, 23 fejezetes kötet hosszú évek munkája, hiszne a szerző 35, negyven és nyolcvan év közötti adatközlővel készített, egyenként 45-50 órányi beszélgetéséből jött létre.

A forrásközpont teljesen megtelt előadótermében, Sarány István felvezetője után mintegy másfél órán keresztül hallgathattuk a neves néprajzkutató előadását – ebben terítékre kerültek tabuk és nem tabuk, tiltások, szabadosságok, az ezek eredményezte szavak, metaforák. „Az enyémnek kezdett lejárni a betyársága" – mondja egyik adatközlő, mire a másik: „Az enyém se tesz már nagy kárt bennem." Ilyen és ehhez hasonló „szövegek", a paraszti nemi élet minden egyszerűsége és bonyolultsága lettek kitárgyalva a könyvben, végigkövetve eme szokásvilág minden pajzán és kevésbé pajzám megnyilvánulását.

A kötet (és az előadás) teret szentel(t) a gyerek szexuális ébredésének, a lakodalmi szokásoknak, a családon kívül született gyermek helyzetének, az ikrekhez kapcsolódó hiedelmeknek, tévhiteknek, a perverzióknak, az abortusznak, a különböző praktikáknak, szégyennek, félelmeknek és minden másnak, ami ehhez a témához kapcsolódik.

Az ember lelkivilága folyamatosan változik – Balázs Lajos munkájának és előadásának talán ez az egyik legfontosabb üzenete. Illetve az, hogy a nemiség az élet középpontjában áll, hiszen, amint egyik adatközlője mondta: „Az, mikor mind a kettőnek jó, az a legnagyobb boldogság a világon. Amikor eltalálja az ember, az a pillanat boldog pillanat az ember életében. Úgy érzi, akkor nem törődik semmivel."