A csütörtök délutáni tárlatnyitón, amelynek zenei aláfestéséről a művészeti iskola diákjai gondoskodtak szép számú érdeklődő tisztelte meg jelenlétével. A megjelenteket Miklós Zoltán igazgató üdvözölte. Az intézmény földszinti és emeleti kiállítótermeiben bemutatott festményeket a kiállítás létrejöttéért „felelős" szervezők, az udvarhelyi Haáz Rezső Múzeum és a székelykeresztúri Molnár István Múzeum két munkatársa, Vécsi Nagy Zoltán és Patakfalvi Emőke mutatták be a közönségnek.

Megnyitó beszédében Vécsi Nagy Zoltán arra hívta fel a közönség figyelmét, hogy a tárlat annak a több évesre tervezett kiállítás-sorozatnak a nyitánya, amely „megpróbálja módszeresen feltárni és bemutatni a romániai és magyarországi közgyűjteményekben levő, többnyire raktárakban elfekvő, a múlt században keletkezett erdélyi magyar képzőművészeti alkotásokat". A kiállítás-sorozat célja sokoldalú: megismertetni a nagyközönséggel a testvérintézmények gyűjteményében levő jelentős alkotásokat és az azok által képviselt értékre irányítani a figyelmet, tudatosítani a nagyközönségben, hogy a múlt században „politikai ellenszélben" és kedvező széljárásban született magyar erdélyi képzőművészeti alkotásoknak -az irodalmi művekhez hasonlóan- igen jelentős, közösséget megtartó szerepük volt. Ugyanakkor a tárlat-sorozat hozzájárul a művészettörténeti kutatómunkához is, segít az összefüggések tisztázásában és az alkotások különböző szempontok szerinti rendszerezésében is – vázolta röviden a kiállítás-sorozat „hasznát" Vécsi.

Az 1946-ban a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium gyűjteményéből megnyílt és a néhai neves múzeumalapító-igazgató, dr. Molnár István tanár nevét viselő keresztúri múzeum rövid történelmét és a kiállításon bemutatott anyaggal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat Patakfalvi Emőke, az intézmény művészettörténésze foglalta össze.

A székelykeresztúri múzeumban levő gyűjteményeket között a képzőművészeti képtár anyaga a legzsengébb korú – megléte mindössze három évtizedet számlál, ám ennek ellenére igen értékes és gazdag, az évek során a művészek által a múzeumnak adományozott munkákból álló, több mint félezres gyűjteményt számlál.

A keresztúri képtárban levő munkák nem először „vándorolnak" Székelyudvarhelyre. Első ízben 1985 januárjában Maszelka János festőművésznek köszönhetően a gyűjtemény egy részét a Művelődési Házban állították ki.

A mostani kiállítás szintén egy töredékét, mintegy 50 alkotást mutat be - több mint két évtized múltán ismét lehetőséget adva az udvarhelyieknek, hogy olyan neves művészek alkotásában gyönyörködhessenek, akik munkájukkal hozzájárultak az erdélyi magyar képzőművészet európai rangra emeléséhez. A képzőművészek neveinek felsorolásától eltekintünk, véleményünk szerint nem lenne illendő bárkit is „kiemelni" a sorból.

A február 25-ig látogatható kiállítást egy igényesen kivitelezett, a tárlaton látható festményeket és az alkotókat felsoroló, a múzeumban megvásárolható katalógus is dokumentálja.

A kiállításhoz kapcsolódik az a rendhagyó művészettörténeti félóra, amelynek első kiadására pénteken délelőtt került sor. A 30 perces, a kiállításhoz szervesen kapcsolódó tematikájú és azonos címet is viselő első „tanórán" Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész tartotta. Érdeklődők szép számban voltak, a délelőtt folyamán megtartott három kiselőadásra örvendetesen sokan, összesen 106 -on voltak kíváncsiak és hallgatták meg.

A múzeum vezetősége felhívja a pedagógusok figyelmét, hogy a múzeumpedagógiai program, azaz a művészettörténeti (fél)óra előzetes bejelentkezés alapján, a diákjegy megváltását követően a kiállítás teljes időtartama alatt igényelhető.