A megemlékezés március 12-én, szombaton reggel 9 órakor, az Ugron család szejkefürdői családi kápolnájában gyászmisével veszi kezdetét, majd a tiszteletadás ugyanott koszorúzással folytatódik. A szombati egésznapos megemlékezés alkalmával rendezett, id. Ugron Gábor korát, neves kortársait és a korabeli székelyföldi vonatkozású jelentős történelmi eseményeket bemutató és megidéző előadássorozatnak a szombatfalvi közösségi ház (Templom utca 1.szám) ad otthont.

Az Ugron család és a Haáz Rezső Múzeum közös szervezésében délelőtt 10 órakor kezdődő, Ugron Gábor és kora címet viselő emlékülésen üdvözlő beszédet mond ifj. Ugron Gábor. Előadást tart többek közt Egyed Ákos történész a Magyar Tudományos Akadémia tagja és Pál-Antal Sándor levéltáros, történész, a MTA külső tagja. Mihály János, Kolumbán Zsuzsanna, Tüdős Kinga tudományos kutatók, Zepeczáner Jenő, a Haáz Rezső múzeum nyugalmazott múzeumigazgatója valamint Róth András Lajos történész és Veres Péter muzeológus, az intézmény munkatársai.

Id. Ugron Gábor (1847. április 15. Szombatfalva-1911. január 23. Budapest)

Erdély és Udvarhelyszék egyik legrégebbi és legnevezetesebb nemesi családjának sarja, Ugron Lázár fia, aki korának egyik meghatározó politikusa volt. A szombatfalvi Ugron-kúriában született 1847. április 15-én. Bécsben és Pesten jogot tanult, részt vett az 1870. évi francia-porosz háborúban, majd Olaszországban harcolt Garibaldi légiójában, ahol főhadnaggyá léptették elő. A párizsi kommün idején az Ellenőr lapnak tudósított a francia fővárosból, innen Angliába ment. 1872-ben hazatért, országgyűlési képviselőnek választották, a Függetlenségi Párt egyik alapítója lett. Aggódott a cári Oroszország megerősödése miatt, és Orbán Balázzsal együtt néhány száz fős szabadcsapatot kísérelt meg toborozni, hogy Moldvába betörve a Szeret folyó egyik hídjának fölrobbantásával elvágják az orosz csapatok utánpótlási vonalát. Az összeesküvést meghiúsították, néhány évre vissza kellett vonulnia, de később az ellenzékbe visszatérve folytatta politikusi karrierjét, az 1887. évi országgyűlés utolsó ülésszakán többedmagával kivált a Függetlenségi Pártból, és megalakította a 48-as pártot. Ezekben az években Daniel Gáborral közösen dolgozott azon, hogy elkészüljön a Héjjasfalva–Székelyudvarhely vasúti szárnyvonal, ami sikerült is, tehát többek között neki köszönhetjük, hogy ma városunkban vasúti sín van, és hogy Udvarhely ezzel bekerült a tágabb világ gazdasági körforgásába. Nagyon jó szónokként tartották számon, élete utolsó éveiben Tisza István és a Fejérváry-kormány tevékenysége ellen lépett fel. 1911. január 23-án szívrohamban halt meg Budapesten, koporsója 25-én este érkezett Székelyudvarhelyre, másnap hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára. Az Ugron-kápolnában levő családi kriptában helyezték végső nyugalomra.

Forrás: ugronalapitvany.ro