Március 11-én kilencvenedik életévét tölti id. Péter Attila nyugalmazott tanár. Nagyon udvarhelyi és rendkívül sokoldalú ember: az elmúlt években néha meglepődtem, amikor kerékpáron, korát meghazudtolva járta a város utcáit. Annak a városnak, aminek minden régi épületéhez kapcsolódóan van egy története, hiszen a tanár úr maga egy élő helytörténeti lexikon.

És nagyon jó mesélő. Akár a régi Udvarhely sportéletéről, akár a nevezetes személyiségekről, akár a gimnázium történetéről vagy fizikáról, csillagászatról órákig tudna mesélni. Vagy a Madarasi Hargitáról, hiszen egészen fiatalon „beleszeretett", sőt jelen volt a menedékház 1942 évi avatásán is.

"A Csonkavár szomszédságában, az Árpád utca 18. szám alatt születtem, a házat nagyapám, id. Péter József kalaposmester építtette. Onnan indultam, még a gyerekeim is ott nőttek fel – 1982-ben aztán megváltam a háztól, mert benne volt a „szisztematizálásban", tehát azt tervezték, hogy lebontják, akkor vettük ezt a blokklakást. Mindenesetre oda nagyon sok emlék fűz" - emlékezik vissza.

Péter Attila a gimnázium diákja volt, az egyetemet Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán végezte. Bevallása szerint azért ment tanárnak, hogy tudjon visszajönni ide és itt tanítani – 1945 április elsejétől a Római Katolikus Főgimnázium tanára lett.

Szabadalmaztatott találmánya is van

Harminchét évnyi tanítás következett, ami alatt tudását szemléltetőeszközök készítésében is kamatoztatta, ugyanakkor az ötvenes években az iskolarádió elindítása is az ő nevéhez fűződött. Szabadalmaztatott találmánya is van.

"Ahogy a szabadalmi levélben van, egy távirányítással működő diafilm-vetítő rendszer a találmányom, 1974-ben kaptam meg a szabadalmat, ezzel járt a feltalálói cím is" – tudjuk meg.

"Sok szemléltető eszközt csináltam és országos viszonylatban is részt vettem kiállításokon, országos második díjat is nyertem az oktatási minisztérium versenyén" - meséli.

Nagy megvalósításnak tartja a matematika-laboratórium létrehozását, ami a hetvenes években jött létre és nyugdíjazásáig, 1982-ig vezette. Ez nemcsak az oktatást szolgálta, hanem nagyon sok szakmai konferencia helye is volt – Udvarhelyen akkoriban Matematika Társaság működött, aminek Péter Attila volt az elnöke.

A hetvenes években már megkezdődött a város üzemeinek (az akkori szinten való) informatikai felszerelése, s ebben aktív részt vállalt a társaság, így tevékenysége kihatott a város gazdasági fejlődésére is.

Még ma sem adta fel az írást

"Tükrözik az Udvarhelyhez való kötődésemet" – mondja, miután a helytörténeti köteteiről kérdezem.

"Tanár koromban szakcikkeket közöltem, majd nyugdíjba vonulásom után kezdtem írni helytörténeti munkákat és különböző helyi lapokban, illetve a gimnázium évkönyveiben jelentek meg írásaim" - idézi fel.

Legutóbbi, cikkeit, visszaemlékezéseit tartalmazó kötete tavaly jelent meg a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont kiadásában.

"Hálát adok a jóistennek, hogy megértem a kilencven évet és sokat köszönhetek a családomnak, feleségemnek - isten nyugtassa - , gyerekeimnek, unokáimnak és dédunokáimnak, akik szeretettel vesznek körül. Egyébként nem adtam fel az írást, papírra rögzítem azokat a dolgokat, amik megragadnak és Udvarhelyhez, a régi Udvarhelyhez kapcsolódnak. És fényképezek is közben. Egy példát mondok: 1915-ben épült a Küküllő partján a pumpaház, aminek betonfala még áll, a Ganz gyár építtette – ugyanis az nyomta fel a hűtővizet a villanytelephez" - számol be.

"Története van ennek is, akárcsak az első udvarhelyi, sétatéri strandnak, ami a Kollégiumkert végében volt, a mai labdarúgópályánál. Vagy a Kollégiumkert is külön történet, ami Magyarósi Szőke József adományozott vagyonából jött létre. Ezért állt ott egy emlékoszlop, de az államosítás idején elvitték – nem tudom bizonyítani, de állítólag valaki beépítette egy ház fundamentumába. Én szeretek Udvarhellyel foglalkozni, az egész életem ideköt. De mindenek előtt a Gimnázium: itt voltam diák, itt tanítottam, ott voltam az iskola fennállásának 350, 375 és 400 éves évfordulóján" - meséli kötődéséről.