Kampányprogramként született, de annyira jól sikerült, hogy szervezők továbbra is nyitva tartják. Az EP-választások kampányának alkalmából nyílt meg a Szabad Európa Kávéház a II. Rákóczi Ferenc utcában. Előadások, beszélgetések zajlottak heteken át, kisebb-nagyobb érdeklődéssel, egyfajta nyílt fórumot teremtve a fiatalok számára. A projekt és a programok vezetője egy huszonéves udvarhelyi kommunikációs szakember, Vadász Zoltán lett, akivel az eddigi tapasztalatokról és a tervekről beszélgettünk.

Hogyan lettél a Szabad Európa Kávéház projekt- és programvezetője?

A projektben az egyperc.minic.ro-s projektnek és Nagy Hajnikának köszönhetően kerültem bele.

Ami ezután történt az már nehezen követhető. A lényeg, hogy voltak emberek, akik láttak fantáziát bennem és az ötleteimben.

Mivel foglalkoztál korábban?

Kommunikáció-közkapcsolatok szakon végeztem a marosvásárhelyi Sapientián, most pedig marketing-tanácsadással, és projektvezetéssel foglalkozom.

De ez csak a száraz átirata annak amit csinálok, lényegében a rendelkezésre álló eszközökkel/tudással próbálom a legtöbbet kihozni a klienseink ötleteiből, ebbe aztán belevegyül minden, marketing-tanácsadás, kampánytervezés, kivitelezés és rengeteg őrültség, a dolog legpozitívabb értelmében.

Önkéntes is voltál Görögországban...

Elég sokat voltam az UFF-nál, talán az is megalapozta, hogy ezt most tudom csinálni. Az UFF után jött az egyetem, utána visszakerültem, egy ideig én irányítottam az ottani kávézót, illetve a Rendhagyó Tanórákat. Azt követően önkéntes voltam Görögországban, majd hazajöttem és elkezdtem munkát keresni. Több olyan itthoni munka merült fel lehetőségként, amit a világ összes pénzéért sem vállalnék.

Mi volt rossz? Volt-e olyan, amihez neki is kezdtél?

Például reklámcégnél értékesítő. Semmibe nem vágtam bele. Voltak állásinterjúk, amire elmentem. Tudod, bemész egy rideg irodába, veled szemben ül egy ember, akin látszik, hogy unja és utálja, amit csinál, csak a pénzért van ott. Onnantól kezdve miért akarnék nála dolgozni?

Sok az ilyen cég Udvarhelyen?

Igen. Szerintem akad szép számban.

Aránylag fiatal emberek, a húszas-harmincas éveikben levők unják a munkájukat, csak a pénzért csinálják – miért van ez szerinted?

Ez annál, hogy itt és most megválaszoljuk jóval összetettebb. Sok magyarázat lehet.

Te mennyire tudtál mozgósítani a Szabad Európa Kávéházban? Ez egy teljesen új projekt, ami gyakorlatilag egyik percről a másikra lett és szinte minden nap beszélgetés, program volt.

Egy rendezvény sikere minden esetben több részből tevődik össze, van az előadó, a résztvevő közönség, a helyszín, az időpont és még vagy félmillió dolog. Én alapvetően úgy érzem, hogy a tényezők jelentős része itt rendben volt, az előadások, beszélgetések mindig pörögtek, a közönség élvezte, de egy ilyen helyszínnek idő kell, hogy beérjen és mozgósítás tekintetében sem működnek úgy a megszokott csatornák, ahogyan talán évekkel ezelőtt működtek.

Erre jön rá az, hogy egy fiatalt hétköznap – fogalmazzunk így – nehéz kicsalogatni, mert lejár a suli, neki az aznapra elég. A nyitott, érdeklődő fiatalokat viszont ennek ellenére elértük. Cîmpean Thomas előadásán például telt ház volt. De a telt ház mellett, a sikert abban is mérhetjük hogyan érezték magukat a fiatalok a Varázsecset Művészeti tanoda nyílt napján.

A fiatal vállalkozókkal folytatott beszélgetés is egy kiemelkedően sikeres eseménye volt a kávéháznak, ennek köszönhetően a vállalkozók megkezdtek vagy inkább újra megkezdtek egy diskurzust ami Székelyföldet egy élhetőbb hellyé teszi.

Kikkel dolgoztál?

Főként az UIET-esekkel dolgoztam, de nem csak, sokan segítettek, hogy az egész rendezvénysorozat úgy összeálljon, ahogyan összeállt. A meghívottak tekintetében nekik köszönhető, hogy itt volt Halmen Balázs és Samwel Okomo, akik beszéltek arról, hogy min dolgoznak Kenyában.

A politika, az Európa-szellem, valamint Antal Lóránt képviselőjelölt személye kapcsolódik a Szabad Európa Kávéházhoz. Lehet-e, lehetett-e ezekből viccet is csinálni? Azért kérdezem, mert mostanában talán azt tapasztalhatjuk, hogy a politikában vagy azzal kapcsolatban nincsen humor. Régebb, a diktatúrában több volt a vicc, most inkább talán mindenki befogja.

Azért most is vannak viccek, csak kevésbé népszerűek. Ha egy tömeg egy adott, fennálló rendszer ellen egységesen fellép, akkor együtt tud nevetni azon, ha azonban megosztott egy társadalom, akkor ezek a viccek kevésbé ütősek. A kampánnyal kapcsolatosan folyamatosan mentek az apróbb viccek, történetek arról, hogy ki mit csinált. Egy része talán mások számára is érthető, de többsége csak azoknak, akik benne voltak. Azoknak viszont könnyfakasztóan vicces.

Arról már döntöttetek, hogy ez a kávézó megmarad. Azonban arról, hogy milyen formában és mit fog kínálni ebben a kávézó- és kocsma-dömpingben, még nem. Neked azért lehetnek elképzeléseid...

Volt néhány beszélgetés ezzel kapcsolatban, hogy egyrészt folytatjuk, másrészt, hogy milyen keretek között. Vannak pontok, talán ideköltözik az UIET. Emellett a programmal kapcsolatban nagyvonalakban vannak elképzeléseink, szeretném azt, ha ez egy tér lehetne a fiataloknak, ahová ők fogják behozni a saját elképzeléseiket. Ők szervezzék meg azt, amire szükségük van és ne az UIET adjon nekik a programokat. Azáltal, hogy egy ilyen lehetőséget kínálunk fel nekik, úgy érzem, hogy lehetőséget biztosítunk arra, hogy különböző készségeket is megszerezzenek.

Valamivel többet szeretnénk annál, hogy meghívunk egy előadót, aki talán nem is érdekli őket – ettől reméljük, hogy az érdeklődés is nagyobb lesz.