25 perc késéssel és a B-Force együttes táncprodukciójával indult az este. Az első olyan gólyabálról beszélhetünk, melyen a támogatókat érthetően mutatták be – rövid bejátszás és a szponzorok nevei a kivetítőn.

Bemutatkozott a Ripacsok törzse, ami a szervezők szerint az apacsok és a pipacsok kereszteződéséből jött létre. Túlzottan nem kérdeztünk rá, nem is magyarázták, így elhittük. A történet szerint a történelem órán hallottakat ültették gyakorlatba: elkészítették (kémiaórán) a sámán varázsitalát, amivel visszakerültek a múltba: így jár a kilencedikes, aki feltétel nélkül elhisz mindent, amit neki mondanak.

1492-t írtak a mese alapján, ezért az akkori indiánok, a Ripacsok, fogságba ejtették a jelenből érkezett jövevényeket, akik csak akkor menekülhetnek – juthatnak vissza a mába – ha bizonyítják rátermettségüket. Ennek fényében indult a Mező gólyabál a fiatal fórum termében, azaz az indiánok UFF helyére került kilencedikesek versengtek az első helyért.

Bamba Bölény törzsfőnök az áldozatok segítségére kelt, illetve csak akkor volt hajlandó közbenjárni ügyükben, ha kiállják a próbákat. Elsőként a gólyatánccal kellett elkápráztatni a rézbőrűek vezérét, aminek apropóján az indiánok is bemutatták tudásukat a táncparketten. Sovány Vigasz, indiánlány és a többiek produkciója után bemutatkozott a 12 újonc 6 párba rendeződve. A törzs és a gólyák ismerkedéséből született az az egytollas fejdísz, amit a kilencedikesek kaptak a megmentőiktől.

Mint ahogy a következő próbán kiderült, az indiánok is küzdenek a gazdasági válság okozta problémákkal, ezért joghurt evésre adták a fejüket. A kanalazást a gólyáknak is meg kellett tanulni, ami a törzsi szokás szerint nem éppen a mai formában zajlott: habár a fiúk kapták a kanalat, azért a lányok ettek, ugyanis az evő alkalmatosságot úgy kellett szájba venni, hogy azzal a párjukat tudják etetni. A képek ezt nagyon jól illusztrálják.

Videók és tombolahúzás közepette zajlott a próbatétel, így a 8 kötelező szó felhasználásval történő versírás és a karaoke nehezítette a nyerni akarók feladatát. Joggal mondhatjuk, hogy csak az felelt meg a rézbőrűek feltételeinek, aki harci díszt tudott varázsolni a párja arcára, ez csütörtök este sem volt másként: rövid idő alatt ki kellett pingálni a társat. Az indiánok kegyeibe férkőzni nem egyszerű feladat, ezt bizonyította a következő teszt is, amikor célbadobást gyakoroltattak a hazavágyókkal. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy nagyra nőtt dartsot, megszokott emberektől. Nagyobb dobókával, nagyobb célba kellett betalálni, persze az izgalom is nagyobb volt.

Az soron következő eskütétel után befogadó nyakékkel illették a gólyákat, majd a végzősök táncában gyönyörködhetett a közönség. Végül megszületett, ha nehezen is, a zsűri döntése, melynek értelmében a 8-as lány és az 5-ös fiú a harmadik, a 2-es lány és a 7-es fiú a második helyen végeztek. A gólyakirálynő, mert a hölgyeké az elsőbbség, a 6-os számmal ellátott kilencedikes lány lett, míg a királyi korona az 1-es fiú fejére került. Mondanunk sem kell, hogy az előadás bulival folytatódott.

A gólyabálról készült fotógalériánk ide kattintva érhető el