A 2008-ban megalakult Firkin együttes ír punkzenéjével már nemcsak a magyarországi rajongóit örvendezteti rendszeresen, hanem egyre több külföldi fellpése is van. Ezen a héten két erdélyi koncert van terítéken, csütörtökön, április 26-án este 9-től az udvarhelyi G. Café nagytermét robbantják fel muzsikájukkal, majd a Szent György Napokon is fellépnek. Marthy Barna, a csapat énekese székelyudvarhelyi – tavalyi portréinterjúnk után most egy villáminterjút készítettünk.

Végre valóra válik az álmod, hiszen a tavalyi interjúban azt mondtad nekem, hogy "két hely van, volt, ahol nagyon szerettem volna játszani, az egyik Debrecen, mert ott végeztem az egyetemet, a másik meg Udvarhely, hogy bőcsköggyek édesanyámnak." Akkor csütörtökön bőcsködhetsz?

Igen, hálistennek már Debrecenben is voltunk, reménykedem, hogy nem utoljára, és ennek nagyon örülök, hogy most végre Udvarhelyre is jövünk a Firkinnel. Meg izgalommal tölt el, mert ugye ott lesz a koncert a G.-ben, ahol amúgy már évtizedek óta kikötök piros betűs ünnepekkor (is), lehet, hogy most könnyebb lesz elkapni a korcsmáros hölgy tekintetét. Vagy pont hogy nem... Meglátjuk. Remélem, majd tetszik édesanyámnak is.

Igazi székelyes-magyaros dalokkal bölcsködhetsz, hiszen az alig néhány hete megjelent új Firkin-album az ismert ír-kelta dalkincs nagyjait magyarítja - nagy munka lehetett megtalálni a kifordított fordításokat, de hát ez a mesterséged is...

Ez a székely-magyar vonal tulajdonképpen adta magát nekem lelkületileg, meg hangulatilag. Azt hiszem, nehezebb lett volna, mondjuk a Hetedhét székelyt, vagyis a Seven Drunken Nights-ot másra fordítani. Vagyis székelyesre fordíttatta magát. Meg az Igyunk pálinkát-tal is hasonló volt a helyzet. Ha megnézünk közelebbről egy kocsmában ivó írt, meg egy székelyt, valamint az alapszemélyiségeik köré fonódó sztereotípiákat, hát meglehetősen sok minden stimmel, még a pityóka is. Az egyetlen dolog, amit nehéz összehozni a két kultúrában, az a tenger, mert az nálunk, ugye, nem erőst része a népi kultúrának, Írországban meg igen. De ezt a hülyeség és a marhaság ellensúlyozza, mert az mindkét léleknek fontos processzora.

Április 13-án Budapesten a műfaj egyik legismertebb képviselőjével, a kanadai Mahones-szal játszottatok. Milyen volt a koncert?

Nagyon jól sikerült a koncert, ami tulajdonképpen egy fesztivál volt, azaz kettő, mert Bécsben is elkövettük ugyanezt a kelta punk fesztivált a Mahones-szal, meg az olasz Dirty Artichokes-szal két nappal korábban. Budapesten nagyobbat szólt, meg a hely is nagyobb volt (Barba Negra), de Bécsben (Ost Klub) is odakeveredett a koncertre egy szekérderéknyi udvarhelyi is, úgyhogy az alapvetően visszafogottabb osztrákok kaptak egy kis löketet, és ez használt is.

És a közönség mellett a Mahones-nak is meglehetősen tetszett a dolog, és nekem is, hogy egy huszonéve pályán levő zenekar ily lelkesen gratulálgat a buli végén. Meg is hatódtam egy kicsit.

Ezt a vonalat folytatva, nyáron számos fesztiválon léptek fel és nemcsak Magyarországon, Nyugat-Európában is egyre divatosabbnak számít a műfaj, nálunk még miért nem?

Szerintem nálunk is egyre többen szeretik, és teszünk róla, hogy ez ne is forduljon vissza. Nyugat-Európában, főleg Németországban van ennek egyfajta hagyománya, tehát ott be van járatva a műfaj, nem kell ilyen kérdésekre válaszolni, hogy "hogyhogy pont ír?". Mint ahogy például nálunk sem kell arra válaszolni, ha valaki blues-t játszik, hogy "hogyhogy blues?".

Mert jó, és kifejező, és jó érzés játszani, és bele tudunk tenni magunkból jó sokat, még a székely, meg a csángó vonal is belefér nyelvileg, meg furulyailag, sőt, hegedűileg is. Pál István Szalonna az új lemezünkön magyar prímás motívumokat játszik több számunkban is, és egyáltalán nem kellett ehhez megerőszakolnia magát. Szóval ne kiabáljuk el ezt a „miért nem"-et, mert ez szerintem már most egyáltalán nem biztos.