Székelyudvarhely frissen megválasztott polgármestere előbb az időközben megérkező feleségének, majd a csapatának, a bethlenfalvi és kadicsfalvi közösségnek, végül, de nem utolsósorban, a Jóistennek köszönte meg, hogy bíztak benne, támogatták őt és a tervet.

Bebizonyítottuk, „hogy igenis csak összefogással tudunk eredményes munkát elérni. Ezt mutattuk meg ma Székelyudvarhely lakosságának". Az ígéreteket közösen, együtt tudjuk megvalósítani – hangoztatta.

Együttműködik azzal, aki partner ebben

Majd felkérte Ember Attilát, a kampányfőnökét, hogy szóljon néhány szót.

„ − Azt gondolom, hogy ez az itteni helyzet Udvarhelyen most precedenst teremt az egész erdélyi magyarság számára, hogy érdemes összefogni. Arra vonatkozóan is, hogy kivel érdemes összefogni. Én nagyon-nagyon hálás vagyok az egész csapatnak, aki velem voltak, akik mellettünk álltak.

El nem tudjátok képzelni, hogy hány háttérember volt, akikről nem tudunk, vagy nem tudtok, és mégis dolgoztak az egészben. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, nagyon nagy öröm a számomra, azt hiszem, első nap csak én hittem, hogy fogunk győzni, aztán szépen lassan rávettem a csapatot is – mondta Ember Attila.

Hajdó Csaba, az EMNP székelyudvarhelyi szervezetének elnöke vette át a szót. Igazat adott Embernek, hogy ebben a sok vereséget megélt csapatban valóban a győzelem lehetőségébe vetett hit és bizalom kialakítása volt a legnagyobb kihívás.

„A város fejlődése érdekében mindenkivel együttműködik ez a koalíció, aki ebben partner. Azt szeretnénk, hogy a székelyföldi városok között Székelyudvarhely a középmezőny fölött teljesítsen négy év múlva" – jelentette ki Hajdó.

Valaki bekiabál a tömegből: „Drága barátom, ez csak úgy fog sikerülni, ha Gálfi Árpád maradsz".

Köldökzsinóraként hangasztaltak

Gálfi ezután a lelkesen tapsoló Szász Jenőnek köszöni meg a támogatást. Régi jó barátjának, támogatójának nevezi, akinek a segítségére szüksége volt és lesz.

„Sokan megkérdezték az utóbbi időben, hogy Szász Jenő, akivel nagyon sok időn keresztül megpróbáltak összefűzni, és köldökzsinóraként hangasztalni és mondani. Mindig azt mondtam, az volt a válaszom, mindig, amikor ezt mondták, hogy polgármester úr mindig azzal ámított, hogy Szász Jenő köldökzsinóra vagyok, és nem nagyon válaszoltam rá, mert (...) nem azt jelenti elsősorban, hogy mindenképpen egy családi, egy baráti viszonyt nem ápolunk egymással.

Én úgy gondolom, hogy ezzel a csapattal, hogy ma itt lehetek önök között, ezt elsősorban Szász Jenő barátomnak és családjának köszönhetem mindazok mellett, hogy amikor 2004-ben bekerültem az önkormányzati testületbe, azzal a hittel és reménnyel küldtetek ti, bethlenfalvi lakosok ebbe a csapatba, és azt tűztük ki zászlónkra, amit annak idején a Magyar Polgári Párt meghirdetett, hogy nincs egyéni boldogulás a közösség boldogulása nélkül.

Én ebben hittem úgy, ahogy ma is hiszem, hogy nincs igazán egyéni boldogulás közösségi boldogulás nélkül. És ezt a közösség boldogulását én úgy gondolom, hogy ma nemcsak mi, akik itten vagyunk, hanem Székelyudvarhely lakossága is bebizonyította, hogy igenis ad egy esélyt nekünk arra, (...) hogy ezen a helyzeten változtassunk.

És köszönöm szépen Szász Jenő elnök úrnak, aki a Magyar Polgári Párt tiszteletbeli elnöke (Taps) és én úgy gondolom, hogy az ő segítsége, az ő tapasztalatára, azzal, amivel rendelkezik, most, ha nyilatkoztam is az újságokban, hogy ő egy magasabb tisztséget tölt be, de viszont az ő tudására, az ő tapasztalatára, az ő segítségére Székelyudvarhely irányában szükségünk lesz. És arra kérem meg én is itt, ha ezt teheti, számunkra, elsősorban Székelyudvarhely számára, ezt a lehetőséget nyújtsa és tegye felénk, hogy közösen együtt tovább tudjunk érvényesülni" – fejezte be mondandóját Gálfi.

Szász: Óvjuk meg őt!

Szász Jenőtől megtudtuk, hogy ő győzte meg Gálfit és feleségét, hogy jelöltesse magát polgármesternek. A volt polgármester kérte a csapatot, hogy miután tanácsot adtak Gálfinak, remélhetőleg nem túl sokat, akkor hagyják dönteni és döntését tartsák tiszteletben.

„Talán én még hamarabb hittem, mint Árpi maga, hogy ő polgármester tud lenni" – állította Szász, aztán ezeket is mondta még: „− Ugyanakkor azt tudom, Árpi, kedves mondani, hogy ami kapcsolati tőke, információ gyűlt az életemben, ennek van talán legnagyobb értéke, mivel mostantól van a városunknak egy olyan polgármestere, akivel együtt lehet dolgozni, ezért minden, amit az elmúlt húsz esztendőben felépítettünk, − nem csak jómagam, hanem bízom benne, hogy mindannyiunk, akik ezért a városért valamit is tettünk, az a kapcsolati rendszer, az a fajta tudás, az a fajta gondolatiság, az a fajta bátorítás mostantól a te kezedben van. Isten áldjon meg!"