Hála Istennek jól vagyok. Egészség van, étvágy van, szervi betegség nincs, csak az öreg lábak. 75 éves vagyok, az Isten, ő is vigyáz reám, élteti a lábaimot, semmi orvos nélkül. Nem kell nekem se gyógyszer, se patika. Csak régi a láb, lassan viszen, lépek, mint a babák. Ahol olyan hely van, leülök, megpihenek.

Azt mondta a Jóisten, te Emma, imádkozz magadért is, másokért is. Mert reánk fér. Mikor születtem, katolikus voltam, most is az vagyok. Templomba nem sokat járok, amikor a templomba bemegyek, mind engem néznek, s nem a prédikációt hallgassák. Nem tudom, érdekes vagyok, vagy Isten szeretete van bennem, de valami van.

Családom nincs, istenem van, se apám, se anyám. Nem kell több senki sem. Hogyne lettem volna férjnél valamikor? Úgy jöttek utánam, mint a hadsereg. Fiatalon olyan voltam, mint a páva, becsület szavamra. Olyan lábakon álltam, hogy most nem áll egy ország sem, se Magyarország, se Románia.