The Idoru – egy Fonogram-díjas magyar hardcore-metal csapat, akik modern rockzenéjükről ismeretesek, s akik sokat játszanak Magyarországon kívül. Mindannyian dolgoznak nap mint nap, nem a zenélésből élnek, de azt szeretik a legjobban. Szombaton, március 31-én a Thunder Rock Club színpadán lépnek fel.

Előttük egy nappal, pénteken egy messzi földről jött zenekar muzsikál majd: a Grave Desecrator Brazíliából érkezik tájainkra. Black/death metalt játszanak, Genf, Oslo, Koppenhága, Barcelona, Madrid után kisvárosunkba ér a Desecrating Europe névre keresztelt európai turnéjuk. Insult című nagylemezüket mutatják be, a székelyudvarhelyi buli hangját pedig rögzítik, ebből koncertlemez készül. Úgyhogy, ha részese szeretnél lenni ennek, akkor pénteken irány a Thunder. Mindkét este, amennyiben 21 óráig bemegyünk, nem kell belépőt fizetni, utána egy tizesbe kerül a beugró.

De vissza a The Idoru-ra: Szalkay Tibi szerint ők olyan zenét játszanak, amitől „anyátok becsavarodik, apád egyből kitagad" – hasonló stílusban beszélgettünk mindenféléről.

Több zenekarban is játszottál, aztán 2003-ban indult a The Idoru története – aztán egy évre rá Japánban játszottatok, illetve azóta Nyugat-Európában is sokszor. Hogy jött ez így össze?

Egyszer régen, nagyon régen jómagam és az Idorus gityóstársam, Gábor a méltán híres Newborn gitárszekcióját képezte. A banda lemezeit kiadták itt-ott-amott a világon, innen a japán kapcsolat is. Ezt követően, sokat keresgélve ráakadtunk olyan kapcsolatokra, amik nem kevés külföldi koncertet jelentettek.

Gondolom, hogy sokféle zenei hatás ér ma is, amiből ihletődsz – mi volt mostanában meghatározó zenei élmény számodra?

Például a The Ghost Inside, a Four Year Strong, a We Are The Ocean, a Close Your Eyes, az Alter Bridge, az Architects, a Rise Against és Korda György.

Fonogram-díjat is kaptatok két éve, azt sem mindenkinek adják csak úgy oda. Viszont a bulvármédia is „rátok lépett" egy nem mindennapi interjú miatt – ismertebb lett a zenekar emiatt (jó értelemben)?

Jólesett a szakmai elismerés, ámbár sokra nem megyünk vele, és ezt tudtuk is. Ezért csináltunk egy kis felfordulást szándékosan - természetesen illuminált állapotban -, hátha odafigyel ránk a sajtó... Aztán a terv másnap bejönni látszott, hiszen láthatóan a lehető legmagasabbra sikerült keverni a sz...rt, de még így sem fröccsent ki a biliből!

Egy korábbi interjúban olvastam, hogy inkább 3-4 számos kislemezeket jelentetnél meg, mintsem, klasszikusnak mondható, több mint tíz dalt tartalmazó nagylemezt. Most hogy vélekedsz erről?

Pont ugyanúgy, annyi módosítással, ha van mód rá, akkor összerakom a 4-5 dalt tartalmazó stúdióperiódusok művészeti termékeit egy korongra, és elnevezem nagylemeznek, hátha jobban veszik. Lásd: Time „nagylemez"! Imádom ezt az anyagot, szerintem utánozhatatlanul zseniális lett, sokszor meg szoktam hallgatni, mert nagyon sok energiát ad.

Igen markáns véleményed van a magyar pop-rock szcénáról, több interjúban is hangsúlyozod a tévés tehetségkutatók káros voltát, illetve azt, hogy ti szeretetből csináljátok a zenélést. Ez a mindennapokban hogyan mutatkozik meg?

Hát a munkahelyeink mibenlétében... Mindannyian dolgozunk a megélhetésért, a zenélést pedig arra használjuk, hogy pozitív élménnyel töltődjünk fel a hétköznapokra. Ámbár halkan megjegyzem, nálunk sokkal kutyaütőbb külföldi bandáknak már nemigen kell átlagos hétköznapi életet élniük. Emellett tény, hogy sok jót nem jelent a külföldi zenei piacon a Hungary szócska, sajnos!

Itthon pedig nem elég érett és nem elég bölcs a felvilágosult modern rockszcéna, ráadásul arányaiban elég kis lélekszámú, akárcsak a volt szovjetuniós területeken. Ez egy gyilkos kombináció. Egyedül talán Lengyelország jelent kivételt e szabály alól. Mi úgymond „true"-k vagyunk, ezért az underground az egyetlen olyan hely egyelőre a számunkra, ami befogad, ápol és eltakar.

Pedig az I'm Moving On c. számunk eléggé „over ground", és mégsem jelent semmit a zenekar jelenlegi pozícionálásában, minthogy a Fonogram-díj sem. Viszont cserébe jó csajok járnak 'Dorura, ami azért elég jelentős vígasszal bírhat olykor!

Erdélyben, Székelyföldön tudtommal még nem játszottatok – hogyan, mivel ajánlanád a zenéteket azoknak, akik még nem ismernek?

Na, szóval: olyan zenét nyomunk, amitől anyátok becsavarodik, apád egyből kitagad! Nálunk az első sor nincs biztonságban, az előttem állók még nyálfoltosak is lehetnek! A koncert után a túlélők hálánk jeléül ajándék cd-vel lesznek gazdagabbak, feltéve, ha maradt még, mert azért sokat elszórtunk már az elmúlt fél évben.

Jelenleg mivel foglalkoztok, idén mire számíthatnak tőletek azok, akik ismerik és szeretik a zenekart?

Máté (a dobosunk) biztosítási ügynökként sínylődik, Balázst (bőgő) a bankszférában sz...tják, ahogy Gábort is. Józsi (az énekes, aki nem mellesleg székely gyökerekkel rendelkezik) egy kis karbantartói csoportot vezetget több-kevesebb sikerrel, én pedig Budapest belvárosának utcáit koptatom az 1.0-ás Suzukimmal és szállítom a vegetáriánus ebédet a megrendelőknek olyan indíttatásból, hogy én is vegetáriánus vagyok, sőt mi több, vegán, tehát a helyszínen a medvehúst vissza kell utasítanom.

A tervek szerint kijövünk a „Time Special Edition" lemezzel, aztán feloszlunk.