A Márton Áron térre szép számban összegyűlt udvarhelyiek a déli harangszó után a bevonuló huszárokat tapsolhatták meg, majd az intézmények, szervezetek koszorúzták meg a Vasszékelyt.

Az ünnepség műsorvezetői Antal D. Csaba és Varga Márta, a Tomcsa Sándor Színház művészei voltak, előbbi Heltai Jenő Szabadság című versét szavalta el. Jelen voltak a történelmi egyházak képviselői: Mátyás Károly római katolikus esperes, Gede Mátyás református és Kedei Mózes unitárius lelkészek. Bunta Levente polgármester a színpadra is kitűzte a székely zászlót.

A Márton Áron tér több épületén nemcsak magyar, hanem székely zászló is lobogott. Az utóbbi hetek székelyzászló-ügyének hatása, hogy az előző évekhez viszonyítva sokkal több, legalább harminc nagyméretű székely zászló is lengett a piros-fehér-zöld lobogók mellett.

Bunta körülbelül nyolcperces beszédet tartott. Többek között arról szólt, hogy a 165 évvel ezelőtti események tükrében nézzük napjaink küzdelmeit, akkor a tizenkét pont még mindig nem valósult meg. Hangsúlyozta, hogy párhuzamos nemzetstratégiákkal nem lehet előbbre jutni.

A polgármesteri köszöntő után többen elindultak hazafele. Nem az elmondottak vették el az ünneplő kedvet, hanem a hirtelen jött hóesés és a metsző hideg. A számbelileg megfogyatkozott tömegnek tartott érdekes történelmi visszaemlékezést az ünnepség meghívottja, Chikán Tamás Péter egyetemi tanár.

A beszédeket követően a Boróka és a Kékiringó néptáncegyüttesek álltak a színpadra.

Az ünneplők száma egyre kevesebb lett, a zászlókat lobogtatók is elhagyták a teret, a „márciusi ifjak" egy része a belvárosi vendéglátóipari egységekbe „menekült". Voltak olyanok, akik már a déli kezdéskor elfoglalták helyeiket. Remélhetőleg mi mégsem állunk ilyen rosszul március 15-ét illetően.

Az ünnepségről távozóban a huszárok az Emlékezés Parkjánál is megálltak és megkoszorúzták Bem József szobrát. A március 15-i emlékünnepség a Székely Himnusz eléneklésével ért véget.