Toró Tibor professzor, bár életéből hat évtizedet a messzi Bánságban, a Temesvári Tudományegyetem katedráján töltött, ezer szállal kötődött a Székelyföldhöz, Udvarhelyszékhez és Székelyudvarhelyhez. A család gyökerei, mint a Toróké általában, Kányádba nyúlnak vissza. Toró Tibor, pedagógus szülők – a kányádi születésű Toró József és az etédi Szép Jolán – második gyermekeként, Énlakán született, gyermekkorát az erdővidéki Magyarhermányban töltötte, de az életre az útravalót a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban szerezte, ahová – közvetlenül vagy gondolatban – élete végéig visszajárt erőt, hitet és kutatásaihoz ihletet meríteni.

Még életében megfogalmazta végakaratát, hogy testét ne a földbe helyezzék örök nyugalomra – nyughatatlan szelleme bezárva érezné ott magát – hanem hamvai szórassanak szét ott, ahol életében otthon érezte magát, többek között az Alma Mater környékén.

Ezen végakarat jegyében hozza a család hamvait Székelyudvarhelyre, ahol szombaton, november 13-án 11 órakor, a Tamási Áron Gimnázium udvarkertjében, az 1950-es véndiákok közössége által az 50. érettségi találkozó alkalmával állított kopjafa tövénél, a család tagjai, osztálytársak, tanítványok, barátok és ismerősök jelenlétében eresztik szélnek Toró Tibor hamvait, főtisztelendő Borbély Gábor nyugalmazott főesperes és nagytiszteletű Hegyi Sándor lelkipásztor imái kíséretében.

Ezután a jelenlevők a Tamási Áron Gimnázium konferenciatermében emlékezhetnek az iskola egykori véndiákjára. Lőrinczi Mózes az osztálytársak és a farkaslaki Tamás Zoltán az egykori tanítványok nevében idézi fel szellemét, Bunta Levente polgármester az iskolaváros polgárai, dr. Balla Árpád pedig a MTA Köztestülete nevében búcsúzik. Emlékező beszédet mondanak még az elhunyt barátai, Borbély Gábor, nyugalmazott csíki főesperes és Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Bolyai Nyári Akadémia elnöke.