A probléma nem újkeletű és nem is helyi specialitás. Mégis, egyre több panasz érkezik az elszaporodott és falkákba verődött ebekről, akik az utcán csatangolnak és a szemetesek körül tanyázva riogatják az embereket. Ezt a polgármesteri hivatal alkalmazottja is megerősítette: az elmúlt időszakban a szokottnál is több bejelentés érkezett hozzájuk.

Mi is történik a probléma orvoslása érdekében? Szerkesztőségünk első körben a polgármesteri hivatalnál érdeklődött - azt szerettük volna megtudni mi történik a kóbor kutyákkal, és mi a helyzet a menhellyel.

Kérdéseinkre Tóásó Imre hivatali alkalmazott válaszolt. Tőle tudtuk meg, hogy a hivatal havi rendszerességgel tart befogási akciót, amit az AVE Hargita végez el. A befogott eb a menhelyre kerül, vagyis inkább egy helyre aminek jelenleg ez a funkciója. Hogy ez mire alkalmas és mire nem, azt ítélje meg az olvasó. Szóval a kutyafogó akció havonta átlagosan tíz befogott ebet jelent. Ebből néhánynak megkerül a gazdája, jó esetben még örökbe is fogadnak párat.

A menhely

A maradék a bajosabb, őket sokáig nem lehet tartani, így nem egy esetben az altatás lesz a sorsuk, bár Tóásó hangsúlyozta, hogy az altatást csak a végső és indokolt esetben szokták alkalmazni. A hivatal épületében jelenleg erre a célra kialakított helyen öt kutyus várja, hogy sorsa felett döntsenek.

2010-es ebstatisztika Tavaly 72 két befogott kutyát jegyeztek az állami menhelyen, amiből tíznek jelentkezett a gazdája, tizenötöt sikerült örökbe adni, viszont a maradékot elaltatták. Évente összesen 40-50 kutya kerül elaltatásra. Egy befogott négylábú 95 lej + áfa költséget jelent, míg egy kutya tartása, szükség esetén altatása, akár 30-40 lejre is rúg.

Ez a létszám valószínűleg emelkedni, fog ugyanis a polgármesteri hivatal június 15-re hirdetett újabb begyűjtést, jelenleg pedig 18 kutyát képes befogadni a nem túl állatbarát környezet.

A begyűjtött kutyákra csak minimális pénz jut így az ételen és az orvosi vizsgálaton, - szükség esetén - altatáson kívül másra nem igen futja. Ebből kifolyólag a megelőzési, örökbefogadási kampányok vagy ivartalanítás is elmarad.

Valjuk be ez túl sok jót nem jelent az elszaporodó ebek, az úton maradt kedvencek vagy akár a lakók számára. Eddig még részmegoldást jelentett a félhivatalosan működő kadicsfalvi menhely, így ott puhatolóztunk tovább, hogy feltárjuk a lehetőségeket.

Molnár Zoltán helyi vállalkozó fogadott, aki azzal kezdte mondandóját hogy ő a befogadást befejezte. Kisebb beszélgetés után mégis rátértünk a kutyatémára: a helyzetet és elkötelezettségét jól jellemezte, hogy íróasztala mellett is befogadott kutya aludta békés álmát.

Molnár rámutatott: „Ilyen, ha egy kicsit szeretik, jól érzi magát és meghálálja." Beszélgetésünket az udvaron folytattuk, ahol elmesélte, hogy már hét éve foglalkozik a kóbor ebek befogadásával, amit csakis a kutyák iránti szeretetéből vállalt. De ő is belefáradt, és anyagilag is nagy megterhelést jelent számára.

"Volt amikor több mint ötven kutya volt itt - mesélte. A kenneleket mind saját kezűleg csináltuk. Néhány vállalkozót és állatorvost leszámítva, akik csökkentett áron, hosszú fizetési határidővel segítettek bennünket, sok támogatást nem kaptunk. Sőt leginkább csak botlasztottak.

Most 21 kutya van itt, de többet nem fogadunk be. Ők maradnak, ha valaki örökbe akar fogadni annak adunk, a többit megtartjuk" - summázata a kutyabarát.

"Az örökbefogadás sem működik túl nagy hatékonysággal. Volt hogy elvitték és pár nap múlva az udvaron volt a kutya. Itt hagyták se szó, se beszéd. De volt amit én hoztam vissza. Az örökbe adott kutyák sorsát figyelemmel követem és ahol nem tartják megfelelően, az egyezség szerint, onnan jön vissza hozzánk a kutya."

A beszélgetés végére egész barátságos kutyasereg vett körül és szimatolt érdeklődően. Aranyosak és szeretni valóak, de sajnos magunk mögött kell hagynunk őket, ugyanis Molnártól olyan információkat kaptunk miszerint új, önkéntes kezdeményezésű kutyamenhely építése van kilátásban, erről szeretnénk többet megtudni.

Végül utunk egy helyi kocsmába vezetett. Ez még nem a munka utáni megérdemelt sör volt, hanem a menhely megálmodójának munkahelyére érkeztünk, ugyanis Koszta Katalin itt pincérnő.

Hogyan épül kutyamenhely két rendelés között? - fogalmazódott meg a kérdés bennünk. Katalin imádja a kutyákat és roppantul zavarja, hogy az emberek hibájából kialakultak ezek a kényes helyzetek. Ő azonban nem csak szót emelt hanem cselekedett is az ügy érdekében.

Elmondása szerint először a csíki menhelyre látogatott, hogy megnézze mire is vállalkozik - itt több mint négyszáz kutyát fogadtak be. Itt ismerkedett össze Orendi Évával, aki körbevezette és megadta a kiindulási pontokat.

Aztán következett a jogi háttér megteremtése és a támogatók keresése - mesélte Kati. "Mostanra sikerült bejegyeztetni az egyesületet, összeverbuválni egy lelkes csapatot és már néhány biztató ígéretet is kaptunk a polgármesteri hivataltól, tanácsosoktól és néhány nagyobb vállalkozótól.

A tervünk egy, az európai uniós szabványoknak megfelelő, száz férőhelyes kutyamenhely lenne, ahol mi is önkéntesként dolgoznánk. Sajnos még nagyon tapasztalatlanok vagyunk és saját zsebből finanszírozzuk a projektet, ezért lassan haladunk, de bízom abban, hogy már az idén el tudjuk kezdeni a kennelek kiépítését" - lelkesedett Katalin.

Mi is bízunk a projekt sikerességében és abban, hogy az Ebremény egyesület valóban újabb reményt ad a kóbor kutyák problémájának megoldására.