Sokan Tőkés László hangjára ébredtek a 22. Tusványos utolsó napján - az első visszajelzések alapján ez önmagában nem a legkellemesebb érzés, de azért ha az ember megszokja, még figyelni is érdemes.

Elsősorban azért, mert kimondottan úgy tűnt, hogy az EMNT vezetőjét nem kell kiszabadítani az RMDSZ fogságából - Tőkés élesen bírálta a Szövetséget, annak vezetőit, minisztereit több téma kapcsán is.

A püspök szerint az RMDSZ szembekerült a demokráciával és jelenleg nem egy szövetség formájában működik, hanem egységpártként.

Tőkés kiemelte és veszélyesként értékelte a verespataki bányatervet, melynek estleges létrejöttét többek közt az RMDSZ számlájára is írta. Külön kiemelte Kelemen Hunor felelősségét, akit - valószínűleg egy nyelvbotlás miatt - Markó Hunorként említett. A bakit taps és éljenzés követte.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Szász Jenőhöz hasonlóan, posztkommunista korszakként jellemezte a jelenlegi romániai magyar politikai színteret, valamint a hírhedt, 2004. december 5-i népszavazást is említette, melyet második Trianonként aposztrofált.

Amint az borítékolható volt, Tőkés László és Orbán Viktor előadása mozgatta meg a legnagyobb tömeget (a koncerteket leszámítva) az idén is. Magyarország miniszterelnöke leginkább gazdasági kérdésekről beszélt, mondandójának központi részét képezte az egyre több országban jelentkező, hatalmas, sokszor kifizethetetlen államadósság.

Orbán szerint a hitelválság, az adósságok mértéktelen növekedése minden társadalmi rétegben érezhető, ugyanakkor a jelenleg megszokott jóléti társadalom végét is jelenti.

A politikus szerint mértéktartással kell készülni a következő időkre, a „kétszer mérj, egyszer vágj" elv alapján. Orbán kiemelte az állam szerepének radikális növekedését a válság kezelésében - véleménye szerint erőteljes állami beavatkozásra van szükség a problémák megoldása érdekében.

A továbbiakban, Tőkés gondolatmenetét kiegészítve, és az 22. Tusványos fő témaköréhez igazodva, Orbán a nemzetek közti, magyar-magyar párbeszéd fontosságát hangsúlyozta. Úgy gondolja, a nemzetben gondolkodás, a határon átívelő nemzetegyesítés kulcsfontosságú kérdés a válságkezelésben is.