Ismerős mindenkinek a helyzet: dolgozol, s mivel munkád elektromossághoz kötött, szükséged van rá. Aztán egyszer csak megszűnik. Volt, nincs. Mit teszel? Mérgelődsz. Esetleg nem. Nosztalgiázol, röhögsz, emlegeted a petróleumlámpát, netán egyesek édesanyját.

Telefonálsz a kirendeltséghez, de ott 15 óra után már nincs szolgálat. Telefon Brassóba (0266-929), ami már önmagában is elég vicces, de hagyjuk. Név, pontos cím, cégnév, telefonszám bejelentése – mindez vagy öt percen keresztül. Utána meg udvariasan elköszönnek: tud róla az intervenciós csoport. Jó. Binyé. Magyarán üljek le a seggemre és várjak. Leültem, vártam. Nem jött sem a villany, sem a csoport. Így megy ez. Szóval értem én, hogy villanymotor, de mi hajtja?

Tegyük hozzá gyorsan, hogy eső volt. Tartós, kellemetlen, nyári. Ez eresztette meg a rendszert, s ez ereszti rendszeresen. Télen pedig a fagy. Tavasszal ugye a felmelegedés. Ősszel? Ismét az eső. No meg nyáron a kánikula (is). Szóval minden – és úgyis mindegy.

Persze naponta írunk bejelentett áramszünetekről, azok azt jelzik, hogy javul a rendszer, például kedden. Írtunk arról is, hogy a megyei kirendeltségvezető szerint fejlődik a hálózat és nem olyan nagy a gond. Ahogy arról is, hogy a helyi főnök szerint ez megszokott mese.

Szerdán délután nem írtunk – főként, hogy a szerkesztőségben sem volt áram – nosza, összecsomagolás, hazafutás, otthon van villany. Ott lehet majd írni. Kérdés, hogy kinek, mert egyelőre azt sem tudjuk, hogy hol van és hol nincs. Nem baj, megírjuk. Gép beüzemel, nekifog – és akkor hirtelen ott is elmegy.

Akkor bizony megint mellélőttünk, mint a szovjet turista, aki városi legenda szerint szomorúan jött vissza az udvarhelyi közvécéből. „Nyet metro..." Nyet ilektrik.

Persze fizetjük. Nem tudom más, hogy van vele, de az embernek az az érzése, hogy ezt a hasunkra csapva tesszük – talán ez az egyetlen olyan szolgáltató, ahol legalább megbíznak bennünk, nem néznek a körmünkre. Nekünk kell megmondanunk, mennyit fogyasztottunk! Emelje fel a kezét az, aki az utóbbi években találkozott villanyóra-olvasóval. Most meg tegye vissza az egérre és görgessen tovább. Görget.

Mondjuk, amikor vágnak, akkor vágnak – ha nem fizetsz időben, jön a kikapcs. Majd keservesen a visszakapcs. Pofonegyszerű. Vannak olyan helyek a városban, ahol az van, hogy nem lehet kikapcs, mert csak a fogyasztó lakásában lehet, s ő bizony nincsen otthon, amikor az van, hogy jönne a kikapcs. Akkor meg az van, hogy gebasz van.

Múltkor már messziről integetve és szélesen vigyorogva jön szembe velem egy kedves ismerősöm, int, hogy álljak meg, sztorija van. Mondja, hogy villanyszámlát fizetni volt, illetve lett volna, onnan jön, de nem tudott fizetni. Megy be az ajtón a pénztár felé, de mondja a biztonsági őr neki, hogy hiába jött, ma bizony nem tud fizetni. „Miért?" – kérdi a barátom. „Nincs villany." – jön a válasz. „Itt..?!" kérdésére már nem jött újabb.

Ott áll a járdán, nevet, esik ki a villanyszámla a zsebéből. Mondom neki, te, ez olyan, mint ami a pletyka szerint Caracalban történt. „Milyen? Mi történt?" – kérdi. „Leégett a tűzoltóság".

Így megy ez. Eső, villany, kikapcs, lekapcs. Bekapcs.