Aszfaltszőnyeget (micsoda varázsszó!) kapott az elmúlt években néhány olyan székelyudvarhelyi utca, amelyik már rég megérdemelte volna, de egyesek szerint csak abból a meggondolásból, hogy ott olyan „valakik" laknak.

Mi nem ezeket a valakiket kerestük fel, hanem az utcákat. Anélkül, hogy a kákán a csomót, ugye. Csupán arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire felelnek meg funkciójuknak, egy esetleges vízáradat mennyire tenne kárt bennük, illetve a házakban, udvarokban. Ugyanis az a nyáron is előfordult, hogy több udvarhelyi utcában patakként állt az égi áldás eredménye.

Ha én Rózsa volnék

A Rózsa utca lakói gyakorlatilag évtizedek óta várnak utcájuk leaszfaltozására – idén végre elkezdődött a munka és már látszik a fény az alagút végén.

A lakók egy része elégedett, a másik nem annyira – például az köztudott, hogy a „belső" szakasz (a Varga patak jobb partján) nem lesz leaszfaltozva. Új híd kell, körülötte még „régies" a terep, az Iskola utcával való találkozásnál még hiányzik a felső aszfaltréteg, tehát a csatornatetők még kiállnak belőle.

Megnéztük, hogy legfelül hogy folyna be a víz a mezőről – mivel napsütötte délelőttön voltunk ott, csak azt tudtuk megállapítani, hogy valószínűleg az új csatornarendszer elnyelné azt, mint a kacsa a nokedlit, de ez a mennyiségtől is függ. Kérdés, hogy mennyi víz jön be a Nagyoldalból és milyen intenzitással.

A lefele nagykanyar után mértünk is, centiméteressel – utánanéztünk, hogy hány cm kell legyen egy járdaszegély (a szakirodalom szerint általában 10-15, itt mi hármat mértünk. Járdaszélességet pedig 67-et.

Sajnos az utca adottságai miatt nem lehetett többet kihozni belőle, mármint a mostani tervezőknek. A járda kicsi, hullámos a bejáratok miatt, nem sok babakocsi fog rajta egyenletesen járni.

Két iskolából hazaigyekvő gyerek viszont kényelmesen elfér rajta. Illetve elférne, ha nem állnának rá autók – sok helyen a gépkocsi szélesebb, mint a járda, de ez nem minden sofőrt zavar. Van itt is olyan, hogy a villanypózna a szűk járdából vesz el, de ezt már megszokhattuk a városban.

Különben is: általában akkor és ott "avatnak" új villanypóznát, ha valaki teherautóval kiüti azt – az elmúlt évelben történt ilyen a Szentimre és a Nicolae Bălcescu utcákban is.

János, legyen

A Szent János utca felső részének lakói csak idén kezdhettek el örvendezni, s ezt meg is ünnepelték, s az általunk a helyszínen megkérdezett lakó is így gondolja.

„Rendben van, sokkal másabb. Remélem, hogy a víznyelők elnyelik majd a vizet. Jó lett volna, ha a másik elágazásig meglett volna, de így is jó." – mondja a 67 éves Pakot Vince, akinek 1986 óta van itt háza, hozzátéve, hogy előtte néhány szomszéd udvarára befolyt a víz.

Az Ady Endre utcával való találkozásnál az egész utcát átszelő víznyelő van, akárcsak az aszfaltozás végén – elméletileg ezek hivatottak megoldani a feladatot. A romániai törvények egyébként nem egyértelműek a sáncokra vonatkozóan – ezért nem lehet kötelezni a munkáltatókat, hogy mindenképpen alakítsanak ki sáncokat a házak előtt. Felelősségre vonni is csak elméletileg lehet azokat, akik nem takarítják rendesen a sáncaikat. De mit takarítson az, akinek sánc sincs a háza előtt?

Pacsirtaszó

A Pacsirta utcában pedig nincs – sőt hat póznából kettő az úttestbe van „beágyazva", ha az utca aljáról, a blokk mellől szemléled, optikai csalódásszerű látvány. De mint szóltuk, itt is csak akkor lesz változás, ha kiütnek egyet – évekkel ezelőtt volt egy baleset itt, de póznát nem talált az autó, csak egy magasra épített kutyaólat.

Az utca hangja korábban, a tavalyi átadásnál hallatta a hangját, az utcácska azóta szorgalmasan birkózik az esővízzel.

Itt gömbölyített járdaszegélyek vannak, vízelnyelő nincs, elméletileg „le kell fusson" a kórház melletti tömbházak garázsai mellett fekvő elnyelőbe. A lefutásban azonban szintén pózna van „állítva".

S van egy üzlet-kocsma is, ahol a lakók néha megbeszélik ezeket a dolgokat. Azt is, hogy az utca már nem poros. Ez a lényeg – csak nem kéne meglepődni azon, ha a víz bemegy ide-oda, hiszen kisebb-nagyobb hibák maradnak az ilyen munkálatok után. Működnek, „funkcionálnak", de az igazi tűzkeresztségen a nagyobb esőzések alkalmával esnek át.

Tik es, mik es

"Nem mind arany, ami fénylik, a mesét nem tudjuk, csak félig" - mondja a dal, s ez a Mikes Kelemen utcára érvényes.

Mondják az ottaniak, hogy egy részük nem is tartozik a Mikeshez, mert arra a részre már nem jutott aszfalt, tehát tájszólásban nem viccelődhetnek, hogy "no, ha aszfalt, akkor tik es, mik es."