Székelység történeti könyv igencsak kevés van. Olyan, amelyik mindenki számára érthető nyelvezeten és a mai kor elvárásainak megfelelően teljes egészében mutatja be e nemzetrész és élettere történetét, egy sincs.

Mondjuk ki: innen ered A székelység története című könyv óriási sikere, mely műfaji meghatározása szerint „kézikönyv és tankönyv az általános iskolák hatodik és hetedik osztályai, valamint minden érdeklődő számára".

Ha igénytelen kivitelezésben, de tudományos nyelvezettel beszélő könyv mutatná be Székelyföld történetét, a szakma és a történelem iránt érdeklődő olvasók talán egy szegmense megvenné, de a szélesebb olvasóközönséghez biztosan nem jutna el. Könyvet amúgy sem vásárolunk túl gyakran, s amit vásárolunk, annak is nagy része divatos, illetve klasszikus irodalmi mű.

Az ún. alternatív történelemtankönyvek közül az egyik legelső, nagy port felverő kiadvány a (román) Történelem volt a kilencvenes évek végén (a 12. osztályok számára készült könyv szerzőinek legfontosabbika Sorin Mitu történész volt), s már akkor le lehetett szűrni, hogy az elmúlt ötven évben begyepesedett szakma mennyire „kiakadt" annak tartalmán.

Holott, ha egy nemzet elfogulatlanul és tárgyilagosan tekint a múltjára, abból baj nem lehet. Kivéve néhány Kelet-Európai országot, ahol rögtön kígyót-békát kiáltanak a másként is láttató történészekre. Az említett könyvet viszont nem csak a tanárok és a diákok vették meg.

Az utóbbi húsz évben magán-, illetve kiadói "gondozásban" több részmunka is megjelent a Székelyföld történetéről, ám ezek tudományos nyelvezetük miatt szinte kizárólag a szakmában örvendtek népszerűségnek, vagy nem voltak elég átfogóak, a Székelyföld történetének csak egy-egy részét, időszakát vizsgálták. A kezünkben levő munka pedig ezt a hiányt pótolja: olvasmányos, közérthető és tárgyilagos.

Székely Jézus a biliben

A néhány hónappal ezelőtt megjelent könyvben leírtakkal kevés képzett történész merne vitába szállni – nyilván egy ekkora időszak tárgyalásában vannak olyan részek, amiben eltér a kutatók véleménye.

Internetes fórumokat nézegetve természetesen feltűnnek névtelenül kommentáló, önjelölt akadémikusok, de ők abba a kategóriába tartoznak, akik szerint Jézus is magyar (illetve székely) volt.

A román történészszakmával ellentétben a román politikum természetesen össztüzet zúdított a könyvre és a szerzőkre, de érdekes módon fogást nem találnak rajta – mindjárt a megjelenés után egyre-másra jelentek meg a különböző okoskodások, ám a „vihar a biliben" státuson nem tudnak túllépni.

A könyv szerkezete egyszerű, áttekinthető, nem mélyül el túlzottan egy-egy részletben. Az akadémiai tudás a vezérelve, például a sokak által vitatott székely eredet kérdéskörében több szempontot is bemutat – a székelység mítoszait, a történelmünkről vallott esetleges tévhiteket is elemzi.

Összenő, ami összetartozik

Túllép viszont a könyv az eddigi megszokott dolgokon – azon túl, hogy a magyar történelemhez igazodva tárgyalja a székelyek történetét, az egyes „leckék" végén kitűnő irodalmi fogódzó és filmajánló van.

Ez azért fontos, mert a hagyományosan könyvbéli információkra alapuló történelemtanítást felválthatja egy olyan szemlélet, ami az irodalom és a filmművészet irányából közelíti meg a székelység és a magyarság történetét.

Magyarán: lehet, ha valaki egy történelemkönyvből eddig nem kapott kedvet a tanulásra, de ha például elolvassa és megnézi a Sorstalanságot – Kertész Imre regényét Koltai Lajos vitte filmre –, vagy elolvassa Szabó Gyula A névtelen katona című könyvét, akkor nagy eséllyel érdekelni fogja, hogy mi is történt a második világháború alatt a Kárpát-medencében.

A könyv talán azt is hivatott elősegíteni, hogy a pedagógiában manapság már nem az „anyagleadás" dívik (mert ezt az „anyagot" ma már bárhol megtalálja a diák, például egyetemes történelemből), hanem az összefüggésekben való látásmód. A tudás ma már nem lexikális tényanyag ismeretét jelenti, hanem a történelem esetében az események, fontos személyek, illetve a fejlődés folyamatokban való látását, illetve láttatását.

A könyvben rengeteg jó minőségű fénykép, illusztráció és térkép van, ugyanakkor szócikkek, szövegkazetták tudósítanak részletesebben egy-egy kiemelkedő személyiség életútjáról, illetve eseményről.

A minősége is kiváló, még a papírja is dicséretet érdemel, élvezet forgatni. S ami nagyon fontos: nemcsak öt-nyolc osztályos gyerekeknek való, egy átlagosan iskolázott fiatal vagy felnőtt is érdeklődéssel forgathatja.

Húszezerszer huszonhárom

Megjelenése óta kapkodják (Székelyudvarhelyen a Hagyományőrzési Forrásközpont székhelyén, a Merkúr áruház baloldali bejáratán közelíthető meg), s jó tudni, hogy 23 lejnél nem kapható drágábban, terjesztőknél sem.

Az elmúlt héten lezajlott könyvbemutatókon elhangzott, hogy az eladott példányok száma megközelíti a húszezret, ami példátlan a székelyföldi könyvkiadás eddigi történetében.

A rendszerváltás után 22 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy aki székelynek, székelyföldinek vallja magát, és némi érdeklődést mutat saját népe története iránt, végre egy ilyen tudományos igényű, de hiánypótló és átfogó munkát forgathasson.

A székelység története

 

Kézikönyv és tankönyv az általános iskolák VI. és VII. osztályai (valamint minden érdeklődő) számára

Csíkszereda – Sepsiszentgyörgy – Székelyudvarhely, 2012

A kötet szerzői: Ferencz S. Alpár, Forró Albert, Hermann Gusztáv Mihály, Kádár Gyula, Mihály János, Novák Csaba Zoltán, Novák Károly István, Orbán Zsolt, Sepsiszéki Nagy Balázs, Sófalvi András, Sztáncsuly Sándor József