Lemezlovas volt Udvarhelyen, de most sem tud elszakadni a lemeztől, hiszen disc-golfozik is. Stabilitást és lehetőséget keresett Amerikában, de számára a szülővárost és Erdélyt semmi nem tudja helyettesíteni, vagy pótolni.

„A Kossuth Lajos utca sarkán található hot-dognak, az amerikai vizet sem vihet" – vallja Bokor Attila, Ciher.

A Székelyudvarhelyiek úgy ismernek, hogy Ciher, a Star Rádió munkatársa voltál, illetve hétvégeken bulit tartottál a Jungle-ben. Mi változott azóta? Most is Cihernek hívnak? Zenélni szoktál?

Nagyon ritkán szólít így a húgom és az édesanyám, akik ugyancsak itt laknak egy közeli városban. A Ciher név az otthon maradt Erdélyben – nagyon sok változott miután az óceán túloldalára költöztem.

Úgy érzem, hogy legálabb öt évnek kellet eltelnie, amíg nem éreztem idegennek magam itt. A zenélést itt is folytattam, a mixeimet egy helyi dj honlap több hónapon keresztül játszotta, aztán 2010-ben felhagytam vele mikor elkezdtem a mesteri tanulmányaimat.

Az amerikai álmot kergetted, ezért mentél az Egyesült Államokba? Mióta vagy kint, és miért mentél ki?

Az amerikai álom valóban csak egy álom: az igazság az, hogy nagyon kevesen tapasztalják meg, amit nyújtani tudna. Az amerikai forradalom kezdete óta hajtogatják, hogy mindenkinek joga van a boldogsághoz, és szabadsághoz, meg, hogy joga van kemény munkával megteremteni a jobb jövőt. A kérdés az, hogy mennyien tudják megkóstolni ezt az ígért, és oly sokat emlegetett amerikai álmot.

A napokban a USA Today újság megfejtette, hogy valóban mennyibe kerül évente az amerikai álom: 130 000 dollárba. Ilyen ár mellett az amerikai álom sokaknak csak egy álom marad.

Hogy én miért jöttem ide? Stabilitást és lehetőséget kerestem, úgy éreztem, hogy több potenciál rejtőzik bennem, mint amennyit otthon mutattam. Reméltem, hogy a drasztikus változás új kihívásokat és pálya lehetőségeket kínál majd. Nem tévedtem, 2004-ben csak turista voltam, 2005-ben már egyetemista.

Kommunikációt végeztél a Grand Valley State University-n. A rádiózás miatt döntöttél a szak mellett?

Voltaképpen két képesítést szereztem, az első az baccalaureatus broadcasting (rádióközvetítés), ez egy négyéves képesítés, amellyel rádiós és tévés berkekben tudnék dolgozni. Valóban terveim közt volt, hogy rádiózzak, sajnos a kommunikációs ipar ezen része hanyatlóban van, az internet lassan fojtogatja, és így jobbnak láttam, hogy a mesteri fokozatot kommunikációból szerezzem meg.

Rangos elismerésben részesített az egyetem, ahol mesteriztél. Pontosan miért kaptad a díjat? Örülsz neki?

Több rangos kitüntetésben is részesítettek, 2013-ban beavattak az Omicron Delta Kappa (ezt nem tudom magyarul: National Leadership Honor Society – egyfajta kiváltságos diákegyesület, szerk. megj.) köreibe, majd 2014-ben az egyetem több kitüntetéssel is megtisztelt: Kiemelkedő Mesteri Diák, Kiemelkedő Mesteri Munka, illetve A Dékán Listáján többször is szerepeltem.

A World Mission-nél, egy amerikai keresztény misszionárius egyesületnél dolgozol. Mi a feladatod?

Technikai igazgató vagyok, felügyelem az audiovizuális és közösségi médiát, és web marketing fejlesztést végzek. Mivel non-profit cég vagyunk, azon is dolgozom, hogy minél több adományozónk legyen.

Michigan-ben sok a magyar?

Közel 100 000, magát magyarnak valló személy él, persze nem mindenki friss bevándorló, népszámláláskor sokan magyarnak vallják magukat, hisz az őseik valamelyik ágon magyarok voltak.

A magyarul beszélők száma sokkal alacsonyabb, én úgy gondolom kb. 5-6 000. Itt Grand Rapids-ben is van magyar klub, 300-400 taggal.

Ennyi év után biztosan el tudod dönteni, hogy mi az ami, itthon jobb, és mi az, ami ott.

A szülővárost, Erdélyt semmi nem tudja helyettesíteni, pótolni. Úgy gondolom, hogy kemény munkával lehet otthont építeni bárhol a világon, de az igazi otthoni meleget és a gyökereket, amelyek a szülőföldhöz kötnek, nem lehet lemásolni.

Boldog vagyok itt, mert otthont építettem magamnak Nyugat-Michigan-ben. Itt érzem jól magam, mert a feleségem és lányom velem vannak, a szüleim, és húgom pár perc vezetésre laknak tőlem. De, sajnos a szomszédaimmal csak angolul tudok értekezni. Nincs sok közös téma, amit megbeszélhetünk, mert az emberek túl sokat dolgoznak, és túl keveset élik az életüket.

Mi volt az, amit a legnehezebben szoktál meg Amerikában? Ha jól tudom például az éghajlat hasonló a miénkhez.

Az éghajlat egy picit melegebb, Bulgária a megfelelője Michigan-nek. Nem volt gond hozzászokni. Több problémám van elfogadni, hogy Amerika a népek nagy olvasztótégelye, kohója. Ha itt vagy, akkor fel kell adnod nemzeti identitásodat, és bele kell, hogy olvadj ebbe a masszába.

Tiszteletben tartom a törvényeket és a szokásokat, de a nemzeti identitásomat soha nem adom fel, ezért is szereztem meg a magyar állampolgárságot.

Nemrég született meg lányod. Milyen apának lenni?

Emma-Rose lányunk sok boldogságot és mosolyt hozott a családunkba. Az apaság új érzésekkel érkezett, minden megváltozott az életemben. Új energiát ad a tudat, hogy van egy kis lény, aki tőlem függ és szüksége van rám. Az álmatlan éjszakák csak bónusz.

Mivel töltöd a szabadidődet?

Sokat kirándulunk. Én és a feleségem is tagjai vagyunk a Michigan-i Gombász Szövetségnek, sok túrara voltunk már. Szeretek disc-golfozni, nagyon sok olyan park van a környékünkön, ahol ezt a sportot lehet űzni.

Persze a tóra is járunk, a nagy tavak autóval 20 percre vannak, és a fehér homokkal borított tópart felér bármelyik tengerparttal. Sportkedvelő is maradtam: hoki, amerikai foci és baseball mérkőzésekre gyakran járunk.

Milyen irányban változott a zenei ízlésed Amerikában?

Nem igazán hallgatok club zenét már. Otthon és itt az első években azért hallgattam, mert a szakmához kellett. Lazább rockzenét hallgatok mostanában, mint például Maroon5, Train, Jason Mraz, vagy James Blunt. Az új bandák közül a Bastille tetszik, hogy csak egy párat említsek.

Van-e tervben olyan, hogy huzamosabb ideig visszajönnél még kicsit ide, vagy ez nem tevődik már fel?

Nem beszéltünk erről még a feleségemmel, most a lányunk nevelése a legfontosabb dolog számunkra, megteremteni számára az ideális körülményeket, hogy felnőhessen. Beszéltünk arról, hogy beutazzuk Erdélyt, és Kelet-Európát valamikor.

A feleségem angolt és spanyolt tanít, mindig fontos volt számára megismerni új kultúrákat, meglátogatni minél több országot és vidékeket.

Mire emlékszel a legélénkebben Székelyudvarhelyről? Kik voltak számodra a legfontosabbak itt?

A nyugodt, tiszta, őszinte városra. Soha nem hagytam el Székelyudvarhelyt huzamosabb ideig, és most néha azon kapom magam, hogy barangolom a város utcáit Google Maps-en mert hiányzik az egyszerű, kisvárosi „feel".

Hiányoznak a barátok, a volt kollégák, akiket ezúton is szeretnék üdvözölni, hiányoznak a jó kis bulik a Jungle-ben és az Alcatraz-ban. Hiányoznak a kedvenc helyek a városban, a kávézok, bárok, éttermek és persze a hot-dog a Kossuth sarkáról. Az amerikai hot-dog vizet sem vihet neki.