Ha van valaki, aki már minden udvarhelyi lokálban meglovagolta a lemezeket, az minden bizonnyal a Thomas néven zenélő Bakó Lajos Tamás. A város házilemezlovagjával találkoztunk, és beszélgetésünk elején elárulta, hogy még egy fél évet ad magának, mielőtt végleg befejezné az aktív zenélést. Thomas a visszavonulás okáról, több mint tíz éves pályafutásáról, a legextrémebb zenekérésekről, és a DJ iskoláról is mesélt nekünk.

Hogyan kezdődött a lemezlovas pályafutásod?

Hobbiként. Az a durva, hogy rockerként érkeztem Udvarhelyre Csíkszeredából nyolcadikosként,a műfaj legsúlyosabb fajtáit hallgattam: Slipknotot, KoRnt. Akkor még a számokat sem lehetett elérni, totálisan más értéke volt ennek a szakmának. Tizedikben köttettünk internetet otthon.

Volt egy Alcatraz Jailhouse Club, egy Jungle, amiről csak tudtuk, hogy van, de ember nem látta még a mi korosztályunkból, mert nem engedtek be, volt egy Irish, és az UFF nagytermében mentek a rap-rock bulik.

Kilencedikben ismertem meg Sümeczet, rendeztek egy Dj-versenyt Kolozsváron, a szárnya alá vett, így azon már részt is vettem. Technikailag tőlük tanultam mindent. Volt egy négyes: Jotto, Solex, Sümecz és én. Kilencedikben vásároltam az első keverőt, addig a billentyűzeten úgy állítottuk be a gombokat, mint a lejátszón. Délutánonként jöttek át a srácok üdítőzni, kávézni, mindenki hozta a zenéit, és ott rakosgattuk össze őket.

Emlékszel az első bulikra? Arra, hogy milyenek voltak és hogy milyen zenéket játszottatok akkor?

Az első bulik iskola- és osztálybulik voltak. Több mint tíz év távlatáról beszélünk. Nagyon más stílusok uralkodtak. A trance, amit olyan boldog szívvel tudtunk játszani, mint a mai napig semmit nem. Akkor jött be az electro, majd a club, a minimal, az edm. Ami azóta is megmaradt, amit én mindig is igazán képviseltem: az a house és a techno. Bár a technónak akkor éppen egy sötét korszaka volt.

Még a magyar és a román zenék is belefértek, például Dj Szatmáry és Jucus. Akkor tombolt az R'n'B stílus és az az érdekes, hogy a felsoroltakat mind egy buliban tudtad játszani. Most egy stílusra kell felépítened az egész éjszakát.

Ezt nagyon unalmasnak láttam és 3-4 éve, amikor telítődtek a hétvégéim, elkezdtem megint megpróbálni belecsempészni valami mást is. Ha tudom, most is megtöröm egy fél óra örökzöld R'n'B-vel a bulikat.

Azt hogy éled meg, ha öt részeg lézeng a bulidon, és neked 3-4-ig zenélned kell?

Most már sok éjszaka van a hátunk mögött. Az első néhány ilyen helyzet kegyetlen volt. Az első kérdés, ami felmerül, hogy velem van-e a baj. Sokszor azt látom, hogy lent van tíz ember, de azért nem marad, mert nincs még tíz. Ez a kritikus pont, hogy az első tíz embert, aki lejön, fel tudod-e állítani. Ha nem jön le másik tíz és az ott lévő tíz emiatt elindul kifele, de látom, hogy táncolgatva, vagy legalább jár a fejük, akkor megnyugszom, hogy nem velem van a baj.

Ha becsúszik egy-két ilyen eset, akkor nincs is akkora baj. Akkor van baj, ha zsinórban le kell nyomnod öt ilyent. Sok mindenen múlik, lehet, hogy épp máshol van egy nagy buli, vagy szombat van és azelőtti nap kibulizták magukat, vagy éppen nem jött a fizetés. Érdekes, tizedike után péntek-szombaton ing-gatya szakad. Ha nem gyűl be elég ember, akkor elengedem az egész estét, rakom saját magamnak a zenét, kipróbálom az újakat.

Volt rá példa, hogy veled volt a baj?

Egy alkalomra biztosan emlékszem. Van, hogy behúzol valamit, amiről azt hiszed, hogy jó, de látod, hogy a táncparkett teljesen másképp reagál rá. Szerencse minden eszköz ott van a kezedben, hogy gyorsan válts. Fél perc alatt vissza is tudod hozni.

Nézik az órájukat, hogy „na, jól van csávó, várunk még egy számot, és ha megint valami ilyesmi jön, hazamegyünk" – ez annyira látszik az embereken. Vagy amikor melléfogsz, és tömegesen elindulnak pisilni. Az a baj, hogy nem nyitottak az emberek az újra.

Miért?

Fogalmam nincs. Pedig az internettel annyira kinyílt a világ, mindenhez hozzáférnek. Hiába próbálod és erőlteted az újat, mégis azt akarják hallani, amit egész héten hallgattak a rádióban, csak hangosabban. Egy picit nevelni is próbálod őket ilyen szempontból és nem is kérsz sokat, mert ha kell, berakod azt a számot is, amit szeretnének, csak hallgassák meg és legyenek nyitottak arra is, amit utána kettővel raksz.

Készülsz a bulikra? Hogy tartod a lépést, azzal a rengeteg zenével, amiket nap mint nap kidobnak a producerek?

Ez nehéz. Az a helyzet, hogy az emberek nem azért jönnek le, mert Thomas buli van, hanem azért mert péntek este van, ezért sok stílusban kell otthonosan mozognod. Pláne, hogy nem akarom erőltetni a magamét, szórakoztatni akarok, ezért kompromisszumokat kell kötnöm, ha élhetek egy csúnya szóval, egy kicsit „elkurvulok". Éppen ezért lehetetlen lekövetni az aktuálisan kijövő zenéket minden stílusban.

Még nem volt internet, csak rádióból orientálódtunk. Most toplistákból, vagy a nagy Dj-ktől elszedett számlistákból. Ott vannak az igazi gyöngyszemek. Ha otthon valamit dolgozom, háttérbe mindig berakok valami nagyobb mixet, ha valami megtetszik belőle, megshaazamozom, vagy olvasgatom a kommenteket, amíg rátalálok a címére.

Régebb a hét napból négyet az vett fel, hogy nézegettem a zenéket, most jó esetben szerdán nekifogok, de ha nagyon szorul a hurok és sok a munkám, akkor csak péntek délután. Munka után 5-től 9-ig megnézem, hogy ki mit osztott meg, vagy éppen végigfutok a toplistákon és megnézem, hogy mi változott.

Gondolom, hogy improvizálsz. Mennyi zenéd van?

Persze. Soha nem voltam híve annak, hogy előre elkészített listát játsszak. Akkor nem lenne értelme, hogy ott legyek. A közönség után megyek. Elkezdek valamit, próbálkozok. Mondjuk, ha tízre van kiírva a nyitás, tizenegykor el is kezdek zenélni, addig úgy sincs senki, és onnan egészen 1 óráig lesem, hogy aznap éppen mire vevők az emberek. Ha csajok vannak, akkor egy picit riszálósabbal, ha többnyire srácok vannak, akkor keményebbel kezdek.

Mivel laptopról zenélek, azt szeretem, ha rajta vannak a zenék a gépen, hogy ne legyen semmi technikai bibi. Azt tudom neked mondani, hogy az 500 gigás tárhelyemből 360 giga zene. Tény, hogy töredékét használom, de ha egy buli közepén úgy látom, hogy vissza kell ugornom az időben tíz évet, akkor vissza tudok.

Milyen zenéket hallgatsz most?

Ilyen szempontból nagyon hangulatember vagyok. Van, hogy felkelek, és egész nap klasszikus rock megy, van, hogy drum'n'bass vagy retró napot tartok, vagy van, hogy én vagyok a legnagyobb rapper. Amit játszom hétvégén, azt csak akkor. Azzal annyira telítődöm pénteken és szombaton, hogy maximum akkor hallgatom, amikor felkészülök a hétvégére.

Lassan zenéltél Udvarhely minden lokáljában. Melyik a kedvenced?

Ez egy gonosz kérdés és diplomatikus leszek, de azért mert tényleg így gondolom. Mindegyiket másért szeretem.

A Gét azért, mert mindennek helye van ott. Kicsi, családias, megtelik ötven emberrel és nagyon széles skálán lehet játszani, és olyan dühöngős. A Mokkát azért szeretem, mert annak van egy státusza. Most fel is van újítva a pult, ott kint vagy mindenki előtt. Oda az emberek azért jönnek le, mert ott van mindenki más, és nem feltétlenül van az a hepaj, ami a Gében. Visszafogottabb, nagy közönségnek zenélsz, de egy kicsit másabbak az igények. Nem zenélek két helyen ugyanúgy.

A Lokálból még kérdés, hogy mi lesz. Elég steril a hely és mivel az emberek, ahogy már mondtam, nem nyitottak az újra, lejönnek, szétnéznek, „nagyon fasza", de menjünk a megszokott helyre. Maga a dizájn nagyon szép, nem igazán van ilyen a környéken, talán Csíkban a Grund, és érdekes, mert amúgy most nagyon megy ez az indusztriális stílus. Be kell fogadniuk az embereknek.

Körülbelül egy órát volt buli ott. Furcsa, hogy kitolódtak ezek a határok, mostanában egy órakor gyűl be a nép, régen már tizenegykor, mintha a gyárkémény megszólalt volna, szakadt le a plafon.

A Jungle-t is nagyon szerettem, oda tudom kötni a pályafutásom elejét, akkor volt először, hogy Thomasként, nem Sümecz árnyékában zenéltem. Emlékszem, azelőtt Sümecz mellett már lezenéltem 50-60 bulit, ő pont elment nyaralni, kellett helyettesíteni. Egy habparty volt. Az első 20-30 keverésnél remegett a kezem.

Egy hangszeren játszó zenész vagy egy énekes nyilván igen, de egy DJ is lámpalázas?

Hogyne. Minden egyes új helyen az első keverésig, a tánctér reakciójáig igen.

Volt-e valami nagyobb bulid a városon kívül?

Tusványoson a nagy sátorban. Amire még a leginkább büszke vagyok, hogy kaptam Kolozsváron a Midiben egy teljes estét. Ezekre azért készültem rendesen. Tusványosra egy másfél hónappal azelőtt kértek fel. Attól kezdve minden egyes nap mappáztam ki a zenéket a vizsgáim mellett. Akkor nem tudom azt mondani, hogy nem egy bizonyos fonalat követtem, felépítettem az estét.

Voltam még a KMDSZ diáknapokon. Ott visszatérő vendég vagyok. Azért volt jó nagyon, mert 10-kor, amikor elkezdtem a hatalmas sátor totál üres volt. Úgy adtam át a következő DJ-nek, hogy tele volt a hely és szakadt le az ég is. Ezek az igazi sikerélmények. Annak ellenére, hogy tényleg csak hobbiként indult, változott, lehet, mert maximalista vagyok, még egy DJ-sulit is végeztem.

Az meg milyen?

Hát ez külföldön már bevett dolog volt, én Kolozsváron csináltam. Akkor még csak mítoszokat hallottunk, hogy létezik ilyen Pesten.

Mikor Kolozsváron voltam több évig, a Bulgakov DJ-versenyt hirdetett. Volt egy DJ-kből és a hely tulajdonosából álló zsűri. Ez egy buli közepén volt, ahol mindenki kapott öt számot vagy egy fél órát. Pontozták a technikát, a számválasztást és a közönség reakcióját. Megnyertem a versenyt, és mondták, hogy legyek rezidens. Kérdezték, van-e papírom, én meg, hogy mégis milyen papír. Mondták, hogy el kell végeznem egy tanfolyamot és kapnom róla diplomát.

A suliban tanáraink voltak: lemezlovasok, ellenőr az ANAF részéről, mert tanultunk törvényeket is, volt MC és olyan tanár, aki megtanított skrachelni. Három hónapos volt a kurzus, az első hónapban nem láttunk keverőt sem, csak zeneelméletet tanultunk: 4/4-es ütemet, azt, hogy milyen stílusok, milyen kiállások léteznek, hol és hogy kell keverni, hogy kell törvényes keretek között zenélni, mindent, amit kell tudni.

Ezután jött a gyakorlati rész, a keverési technikák. Volt olyan, hogy mellettem volt egy MC, és a csávó, aki skratchelt. Minden égett, mint a karácsonyfán, és meg kellett tanulni együtt dolgozni velük. A végén volt egy elméleti vizsgánk és egy gyakorlati, amin kellett kevernünk.

Ezt bárki elvégezheti. Sokan azért jártak ide, mert keresztelőkben és lagzikban zenélnek, ahova gyakrabban járnak az ellenőrök, a bulikra szerencsére ez annyira nem jellemző. Tőlem a több mint tíz éves pályafutásom alatt egyszer sem kértek papírt. Ha nem lenne diplomám róla, meg is tudnának büntetni. Egy szám 1 és 3 lej között mozog. Szorozd be a 360 giga zenémmel. Lefoglalják a merevlemezedet, és küldik a számlát. Van olyan kollégánk, akinek egyszer elvitték a CD-it és küldték, hogy melyik CD-n mennyi adót csalt, és mennyibe kerül a büntetés.

Így viszont már rendes szakma lesz, céget tudsz létrehozni. Én most például a Pikowatt tagja vagyok, ami először bulikellékekkel kezdett foglalkozni a konfettitől a habig, aztán ráálltak a DJ-backupra, mondhatnám a hangosításra. Abból a lejátszóból, amin én mindig akartam zenélni, van nekik a raktárban tíz, és ha hívják őket, hogy holnap jön Wilkinson, akkor tudják ezeket biztosítani.

Annyi a különbség így, hogy Udvarhelyen csinálod, hogy meg kell tanulnod egy hangfalat összerakni, egy lejátszót összekötni. Kolozsváron találkoztam először ezzel, hogy a DJ-k nagy százaléka annyit tud, hogy hozza a fülhallgatóját és bedugja az USB-t. Nekünk egy kicsit itt mindenhez kell értenünk. Ennek hatására például eljutottam az Electric Castle technosátrába és ott szereltünk a DJ-knek folyamatosan.

Beszéljünk a kedvenc témámról, a zenekérésről. Mennyire fárasztanak vele?

Meglepő módon egyre kevesebbet. Most éjszakák telnek el úgy, hogy egy számkérés sincs. Nem tudom, azért-e mert annyira széles skálán játszok, hogy úgy is bekerül.

Volt már, hogy kihúzták a gyufát. Egyszer megszorították a nyakam és mondták, hogy ezt be kéne rakni, mert hanem én és két haverom kiviszünk, hogy beszéljük meg. Volt, hogy annyira csicskának néztek, hogy behajítottak egy lejt, hogy „tedd bé csávó". Én berakom úgyis, ha szépen kérik, és azelőtt már tízen nem akasztottak ki, de ez az egy lej... Mondjuk, akkor teszem szívesen, ha passzol a stílushoz, csak a legtöbb kérés nem ilyen.

Meglepődnél, mennyire visszatérő például, hogy manelét kérnek. A legdurvább az volt, amikor Beethovent kértek, az se baj, ha remixbe. Összetévesztenek egy zenedobozzal. Ja,meg voltak bizonyos hullámok, hogy mindig kértek egy számot: volt Kis Grofó, Gangnam Style, vagy Mizu hullám. Az embereknek szerencsére elég, ha hallanak belőle két sort. Csináltunk olyant, hogy annyit kérték a Mizut, hogy Snoop Dogg és David Guetta közös számába nagyon eltorzítva belemixeltük, hogy „mizu-mizu-mizu".

Egyszer elhívtak egy buliba és mondták, hogy a manele-t szeretik. Mondtam, hogy nem áll túl közel hozzám, de nyugtattak, hogy ők majd hoznak zenét. Órákon keresztül próbáltam velük fölöslegesen kezdeni valamit, aztán megadtam magam, mondtam, hogy adják ide, amit hoztak. Beraktam, kisétáltam a DJ pult mögül és buliztak reggel hatig úgy, hogy nem csináltam semmit. Volt olyan is, hogy techno buliban kértek valami technot.

Mik a trendek most és mik következnek?

Szerencsére az Edm lecsengőben van. Bejöttek az alternatívabb stílusok, amik susmutolva mentek, a techno, a tech-house, mert ettől vagy menő és különc. Csakhogy már éppen emiatt nem vagy az. A legtöbben tényleg csak hallották, hogy ez menő, kérik is a kicsi lányok 11 órakor a technót, de nem is szeretik. Hogy mondjam? Nem azt szeretik, amit a zene ad, hanem azt, ami jár vele: a sötétséget, a különcséget. Kicsit olyan, mint annak idején az emo stílus.

Hogy mi jön most, azt a fene sem tudja. Biztos, hogy elektronikus fog maradni, de úgy gondolom, hogy visszahozva a hangszereket. Most egy picit le van butítva, mert totál elektronikus az egész, szerintem ez fel lesz melegítve élő hangszereléssel.

Jársz-e szórakozni? Milyen neked egy jó buli?

Minden alkalom, amikor jó bulit csinálok, az nekem is jó buli, de olyan helyekre szeretek elmenni, ahol nem ismerem a zenét. Ott attól rúgom le a bugyim, hogy mi lehet ez a jó szám, hogy lehet így keverni össze 3-4 számot, mert most már itt tart a szakma.

Félévente van egy olyan buli, amire felkapom a fejem, hogy na, ide el kell menni. Idén a TimeWarp volt ilyen. Lehet, hogy a szüleink közül bárki látta volna, hogy hol vagyunk, elsírta volna magát, annyira sötét, ahogy az emberek nekifordulva a falnak, rave-elnek, de boldogok, és elférnek egymás mellett nemzetiségtől, etnikumtól függetlenül.

Úgy látom, hogy divatos lett ez. Régebb sokkal több volt a konfliktus a bulikban. Szerinted mitől lett ez a békés, szeretetteljes életérzés?

Volt konfliktus? Szerintem azért lehet, mert túl sok volt a sötétség. Oké, hogy régen is voltak szerelmes számok, de minden arról szólt, hogy sírunk, rossz, fáj, szar nekem. Most az emberek inkább azért jönnek, hogy jól érezzék magukat.

Mit gondolsz, mennyire van lehetőség kitörni innen a szakmában?

Van, csak azt hiszem, azért nem sikerült se nekem, se a társaimnak, mert nem áldoztunk arra időt, hogy producerkedjünk. Nem attól lesz neved, hogy össze tudsz tenni két számot, mert azt más is össze tudja, hanem mert vannak jó számaid. Én a mai napig nekifognék, de egyszerűen nincsen rá időm.

Ez egy nagyon technikaorientált szakma. Most, hogy az fejlődött, már sokszor jó hallás sem kell, ha el tudsz számolni négyig, kiszámolod az ütemet, és összeszinkronizálsz két számot. Ezért vagyok hálás, hogy amikor elkezdtük, még rengeteget kínlódtunk és a fülünk hozzá kellett, hogy fejlődjön.. Most a jobb DJ-k darabokra szedik a számot, és ott élőben építik fel a zenét, amit már utána meg sem kapsz, csak ha YouTube-on ugyanazt a bulit vissza tudod nézni. Ez, ami igazán értékelendő.

Még az interjú előtt említetted, hogy be akarod fejezni. Miért? Ráuntál?

Nem untam rá. Elfáradtam. Vagány, ha lemezlovas az ember, de ha visszatekintek az elmúlt tíz évemre, két kezemen megtudom számolni a szabad hétvégéimet. Nyolctól négyig könyvelek, négytől tízig fordítok, és emellett van a zenélés. Egész héten hajtás van, de péntek-szombaton olyan szinten kiürül az agyam, mert mindig csak a következő szám érdekel, hogy hétfőn nem tudom, hogy hol hagytuk abba. Ez így nagyon jó, de most már fáradok nagyon.

Arrogancia és nagyzolás nélkül annyi generáció kiment a kezeink alól, hogy kezd sok lenni. Sokan, akik kilencedikesen jártak a buliimra, már az egyetemet is évek óta elvégezték. Egy kicsit elgondolkoztatott, hogy oké, hogy hétköznap ingben vagyok, hétvégén meg bulit csinálok, sok arcom van, de meddig? Karriert szeretnék építeni.

Soha nem gondoltam, hogy ezt ilyen komolyan fogom csinálni, mert hobbinak indult. A barátaim is tudják igazolni, ha pénteken tíz órakor nem kell nyitnom valahol, nem kapom a helyem. Tettem egy újévi fogadalmat, hogy idén még zenélek, ahogy a csövön kifér, aztán vége. Pedig nagyon szeretem.

Végszóként elmondod, hogy mit szeretsz ebben az egészben?

Ha azt látom, hogy jól érzik magukat az emberek a bulimon, és boldogan mennek haza, mert jót buliztak. Soha nem érdekelt a státusz, csak hogy szórakoztatom az embereket, én pedig egy nagyon más világba kerülök. Mindig a zene szeretetéről szólt az egész.