A Mokka Kávéházban beszélgettünk zenéről és magánéletről Nitzuval, polgári nevén Nițu Zsolttal, a hely rezidens DJ-jével. Elmondta, milyen utat járt meg idáig, mennyire alakult munkává a zenélés, milyen a jó és a rossz közönség, és azt is, hogyan sikerült a Mokkának legyűrnie a Jungle Clubot. A sportember lemezlovag a legextrémebb esetekről is mesélt, amikor zenét kértek tőle.

Hogyan indult a lemezlovas pályafutásod?

2003-ban kezdődött. Megismerkedtem egy számítógépes programmal, a Virtual DJ elődjével, az AtomixMP3-al, ezzel kezdtem el játszani. Nagyon bejött. Persze, azelőtt is rendkívül szerettem a zenét. Szülinapokon, házibulikon zenéltem és mindig kialakult egy jó hangulat, ami engem is magával ragadott.

2006-ban egy gimis barátom mondta, hogy csináljunk a Tea Pubban évfolyam-bulikat. Oda már saját felszerelést vittem. Azelőtt vásároltam egy erősítőt és hangfalat, mellettük vittem az asztali gépemet és tudod, azt a hatalmas régi képernyőt. Ezek a teás bulik is jól sikerültek. Így kezdődött az egész. Néha még elmentem szülinapokra, garázsbulikra, sőt egy két-bulit még Keresztúron is csináltam.

Hogyan fejlődtél tovább?

Időközben felkerültem Kolozsvárra, egyetemre. Ugyan ott nem nagyon zenéltem, de megismerkedtem a komolyabb műfajokkal, elkezdtem Midibe járni, elmentem a DelaHoyára, belebolondultam a house és a minimal zenébe. Éppen akkor volt egy hosszabb ideig tartó minimal korszak.

Itthon is szerette ezt egy réteg, így a Szlengben elkezdtem zenélgetni technót, minimált, houset és emlékszem 2011-ben mondta a Szleng akkori tulajdonosa, hogy lesz Tusványoson sátruk, és menjek el zenélni. Ott is ugyanezeket „küldtük", nagyon jól sikerült.

2012-ben hazakerültem, beszéltem Pethő Jocóval, akkor vette át a Mokka Kávéházat. Hívott, hogy csináljak egy bulit. Arra rá kellett jönnöm, hogy ezzel a rétegzenével nincs mit kezdeni itt. Kevés a hallgatósága. Elkezdtük folyamatossá tenni a bulikat, amik egyre jobbak lettek, egyre többen kezdtek járni.

Szerinted miért nem kelendő a house, a techno és a hozzá hasonló műfajok? Miért van az, hogy egy nagyobb városban, mint Kolozsvár rengetegen járnak ilyen stílusú bulikra?

Földhöz ragadtak az emberek. Ott sokkal több klub van, ahova elmehetnek és megtapasztalják, hogyha azt is gondolták, hogy nem, mégis lehet bulizni ezekre a zenékre, észreveszik, hogy nem csak azok a jó zenék, amihez esetleg addig ragaszkodtak. Az a baj, sok ember azt mondja a house zenére, hogy monoton, ugyanaz a szám megy végig, mert csak az alap basszust hallják. Nem figyelik meg, hogy mennyire változatos, hangszeres igazából.

Mi most az aktuális trend és szerinted mi következik ezután?

Nem feltétlenül Udvarhelyről beszélek, de Románia terén inkább ez a vokálos deep house. Azért, mert ez valamiféle átmenet a kommerciálisabb és house zene között, finomabban van tálalva, ezért jobban elfogadják az emberek. Így lehet őket rávezetni. Ahogy én tapasztalom, a trap fele indul a zenei vonal, bár egyelőre kérdéses, hogy ezt mennyire fogják befogadni. Úgy látom, kezd a jobb zene fele hajlani a többség. Volt egy hosszabb periódus, körülbelül 2010-től, amikor mindenhol kommersz zene szólt.

Technikailag hogyan forr ki az ember, mert gondolom nem a DJ iskolában.

Hát a számítógépes program az nagyon kezdetleges, ott maximum az alapokat tudja megtanulni az ember, inkább azzal azt tapasztalja ki, hogy egyáltalán valami érzéke van-e az egészhez. Vettem két lejátszót: Pioneer Cdj 100-asokat, ezek a Pioneer legeslegelső lejátszói. Azon elkezdtem tanulgatni.

Az első az volt, hogy megtanultam, hogy hangolom össze az egyik szám ütemét a másikéval, hiszen ez mindegyiknek más. Ez a bpm. Meg kellett tanulni, ha az egyik számnak 126 és a másiknak 128 a bpm-je, hogyan vezeted át. Emeled az ütemét, először 0,8-al majd még egy annyival, aztán addig húzod a korongot, míg érzed, hogy most talál.

Persze nézel videókat, klubokban cseleket, hogy ki, hogy csinálja, hogy keveri át, hogy vágja a basszust, hogy használja, de rá kell érezni, és közben folyamatosan tanulni. Mindig változik, csiszolódik az ember keverési stílusa.

Szerinted milyen a jó buli és a jó közönség?

A hangulaton múlik minden. Jó bulit akkor lehet csinálni, ha megfigyeled a tömeget és rájössz arra, hogy milyen zenei stílusra kaphatóak. Ha elkapod a stílusukat és a hangulatukat tudod fokozni a zenékkel, meg is van a buli. Ezért nem is erőltettem a house zenét, nincs értelme, hiszen nincs keletje sem.

Én általában azt szoktam csinálni, hogy kinézek magamnak egy kisebb bulizó társaságot, és rájuk alapozom az egész bulit. Ha őket meg tudom buliztatni, akkor nagy valószínűséggel az egész tömeget megfogtam. Kell figyelni az embereket, ez a lényeg. Ha csak magadnak játszol, akkor nem tudsz bulit csinálni. Azt kell mondanom, meg vagyok elégedve az udvarhelyi közönséggel, tudnak bulizni.

Gondolom találkoztál már rossz közönséggel is, ahogy mindenki. Az milyen?

Szerencsére azt mondhatom, hogy kevés alkalommal találkoztam ilyennel, de találkoztam. Az a rossz közönség, aki abszolút nem figyel, és nem nyit a zenére. Megvan a saját stílusa, a fejében meg le van szögezve, hogy mit szeretne hallani, és nem azzal foglalkozik, hogy kicsit füleljen, figyeljen a zenére, és megpróbáljon bulizni rá.

Gondolom azt is átélted, hogy mindenki elvonul, a táncparkett üres, neked még is zenélned kell. Milyen érzés ez, és mit tudsz tenni ilyenkor?

Nagyon rossz érzés, mert te mindent megteszel annak érdekében, hogy csinálj egy jó bulit, de abszolút nincs, amit kezdeni a közönséggel. Az az igazság, hogy fel kell készülnöd egy ilyen helyzetre is. Kell lennie olyan zenéidnek is, amivel biztos vagy benne, hogy meg tudod mozgatni az embereket. A legjobb módszer ilyen esetben visszanyúlni régebbi számokra, amiről tudod, hogy ismerik, szeretik, és így vissza lehet őket vonzani.

A zenekérésekkel mi a helyzet? Gondolom azt sem könnyű kezelni. Emlékszel valami extrém esetre?

Vannak érdekes és idegesítő zenekérések is. Az angol címekkel nincsenek barátságban az emberek, sokszor nem is értem, hogy mit szeretnének kérni, csak kitalálni próbálom. Szerencsére, ez a szokás kezdett elmaradni.

Számra nehéz konkrét példát mondanom, de emlékszem egy esetre, ami Gyergyóban történt. Odajött egy illuminált állapotban lévő srác és megkért, hogy mondjam be a mikrofonba, hogy a kedvesének küldi ezt a számot. Mondtam, hogy nem használok mikrofont, rámutatott a külső hangkártyámra, mondta, hogy az ott egy mikrofon. Hiába mondtam, hogy nem, nem volt, akivel tárgyalni, aztán tovább állt.

Mostanában azért volt egy a Mokkában is. Négy óra után szoktam rakni house zenét, és egy ilyen alkalommal odajött egy középkorú hölgy, hogy kérjen Shakirát. Mondtam neki, hogy az valahogy nem fog beleilleni a képbe.

Szerinted itthon mennyire nehéz feltörni ebben a szakmában?

Attól függ, hogy mivel próbálkozik az ember. Úgy látom, az emberek nem könnyen fogadják el az újat, ezért az újdonsággal nehéz. A mentalitás mellett a rádió a legnagyobb hibás ebben. Az emberek még buliban is ugyanazt akarják hallani, mint amit egy héten húsz-harminc alkalommal hallottak a rádióban.

A mai világban a kommersz zenével más a helyzet, hiszen rengetegen próbálkoznak, az ember vesz egy laptopot, egy kontrollert és letölti a slágereket. Ennyi.

Hol látod magadat öt év múlva?

A szakmában akarok maradni, viszont nem tervezek ennél fennebb. Az országot többnyire megjártam és határon túl is zenéltem már. Szerintem, amit lehetett, már nagyjából elértem. Lehet magasabbra törni, ha az ember rááll egy stílusra, amelyben saját számokat készít, és csupán ezzel foglalkozik, semmi mással. Persze, hogy ennek eredménye legyen, nagyon jól kell csinálni.

A pályafutásom során sikerült együtt zenélnem és összebarátkoznom olyan DJ-kkel, mint Azteca, akinek jó pár minőségi zenét is köszönhetek, és a mai napig barátomnak tudhatom, vagy olyanokkal, mint Adrian Eftimie és Dj Optick. Fontos, hogy soha nem reklámoztam magam, nem könyörögtem senkinek, hogy zenélhessek, a felkérések mindig maguktól jöttek.

Most, hogy rezidens vagy a Mokkában, mennyire érzed ezt munkának?

Soha nem munkaként, hanem hobbiként kezeltem ezt, persze egyben a munkámmá is vált. De ha kizárólag annak tekinteném, már nem tudnám ennyire szívvel-lélekkel csinálni. Nekem ez szórakozás is egyben.

Mennyi időt töltesz azzal, hogy készülsz egy bulira, vagy készülsz-e egyáltalán?

Készülök, persze. Rengeteget válogatom a számokat, hiszen egyfolytában újabbnál újabbak látnak napvilágot. Folyamatosan topon kell lenni az éppen aktuális zenékkel: bújni a toplistákat, a külföldi előadók mixeit, hogy miket használnak fel. Ennek ellenére nincs egy előre összeállított lista, inkább egy folyamatos improvizáció. Készülsz zenékkel, de a helyzet és buli alakítja, hogy mit is fogsz ezekből felhasználni.

Hetente, a bulit magát leszámítva körülbelül tíz órát vesz igénybe a felkészülés. Több ezer szám jön ki naponta. Ahhoz, hogy legyen húsz minőségi számod, lehet, hogy át kell, hogy hallgass ezret. Nem úgy van, mint régebb, amikor csináltak egy jó számot, és azt évekig hallottad, most fél óra alatt dobnak össze egyet és lehet, hogy két év múlva a kutya se emlékszik rá.

Milyen zenét hallgat Nitzu?

Otthon vokálosabb deep houset, funkyt és tech houset, de ha van egy-két jó rap, drum & bass vagy trap szám, azokat is meghallgatom. Soha nem állítom magam korlátok elé, hogy én kizárólag ezt meg ezt a stílust hallgatom. Mindenre nyitott vagyok, ami dallamos, és ami tetszik.

Mi az, ami ezeken kívül érdekel és esetleg foglalkozásként is tudnál rá tekinteni? Mit csinálsz szívesen?

Foglalkozásként azt szeretném folytatni, amit most is csinálok a zenélés mellett a Mokka Kávéházban és a Pethő Étteremben: menedzselés, beszerzés, vendéglátás, rendezvényszervezés.

Persze, vannak hobbijaim. Főként a foci és a motorozás, de ezek mellett is rengeteget sportoltam szabadidőmben egész életem során. Még breakeltem is annak idején, utoljára Snow On Fire-ön csináltam két éve, régebben a bicikli volt a nagy szerelem: bmx, triál, downhill. Tizenhárom éven keresztül karatéztam. Mellesleg testnevelés és sport szakot végeztem Kolozsváron. Síoktatással is foglalkoztam, sítáborokat szerveztem, ismerősöket edzettem, de idő hiányában elmaradt.

Te mit gondolsz, miért gyűrte maga alá a Mokka a Jungle Clubot?

Hát ez egy hosszú folyamat, mindenképpen fokozatosan sikerült elérni, és a legfontosabb tényező a vendégekhez való viszonyulás. A vendégek elmondásai szerint mondom, inkább biztonságban érezték magukat nálunk, odafigyeltünk rájuk. Egy pohár eltörése vagy az asztalon táncolás nem jelentett gondot, nem kaptak mellé az emberek két pofont. A másik meg, hogy tudtunk újat mutatni mind a hely stílusa, mind a zene szempontjából.

Szerinted nem öli meg a magánéleted, hogy inkább szórakoztatsz, mint szórakozol? Voltál mostanában bulizni?

Nem, mert össze tudom hangolni a kettőt. Oké, hogy péntekenként bulit csinálok, de már azzal is szórakozom. Megpróbálom nem mereven csinálni. A másik meg, hogy azért keresem a bulikat és a jobbakra elmegyek én is.

Utoljára áprilisban voltam Jászvásáron a Kudos Tour-on, hatalmasat buliztam. Ami nagy élmény volt számomra ott, hogy a backstageben bulizhattam együtt Oxia-val, akit világ szinten elismernek. Imádom azokat a bulikat, amikor mindenki átadja magát a zenének.