Karácsony előtt már bemutatták, szilveszter napján is előadták, de az igazi megmérettetés csak most jön, januárban: a Zakariás Zalán által rendezett Felsültek vs. Szerelem most van bedobva a mélyvízbe.

Szerelem, vicc, vidámság, zene, humor, vers, slam, koncert és buli – minden van benne, az előadás sem rossz, csak nem feltétlenül jön be a „széles közönségnek". 

Legalábbis azon a felnőtt bérletes előadáson, amit én láttam (péntek, január 12.) ez nem jött át – gondolom, hogy a diákbérleteseken eltalálja a nézőket, mert ha ott sem, akkor baj van. Olyan nagy nincs, csak hát egy előadás úgy jó, ha sikere is van.

Nő nélkül élni – na, ezt kapd ki!

Az éveken keresztül a huszáros-csárdásos, pezsgős-komédiás szilveszteri darabokhoz hozzászokott udvarhelyi „nagyközönség" már a tavalyi Ibusártól sem volt elájulva, hiszen az nagyvonalakban az iménti szavakkal fémjelzett darabokat parodizálta, a mostani Shakespeare-adaptáción pedig még többen foghatták a fejüket. Azt nem tudom, hogy mit kezdett az idősebb generáció a Simon Márton-féle slam-betétekkel, a fiatalok értő részének elvileg tetszenie kellene.

A Lóvátett lovagok története azzal kezdődik, hogy Navarra királya (Antal D. Csaba) kitiltja a nőket az udvarból, s ez a tilalom mindenkire vonatkozik, még a „haverok", Biron (Esti Norbert), Longaville (Veres Lehel) és Dumain (Pásztor Márk) számára is.

Ám a kását nem eszik oly forrón, a fogadalom nem is annyira marad szigorú fogadalom, hiszen a francia királylány (Varga Márta) hamarosan az udvarba érkezik, kíséretében három hölggyel, ők Marie (Vadász Bernadett), Katharine (Zádor Fanni) és Rosaline (László Kata), illetve az egyfajta testőrt is játszó Boyet úr (Tóth Árpád).

Ki lehet találni: a király először ódzkodik, de a három úr gyorsan-gyorsan szerelmes lesz, s aztán minden jó, ha a vége jó, mert a király is belezúg a királylányba. Van a végén egy csavar, a nagy összboldogság közepette ugyanis valami nagy baj derül ki, de mégis hepi a vége.

Dalok és slam-szövegek

Persze a dolog nem egyszerű, a szöveg tele van nagyon sok szóviccel, de ezek közül sem esik le mindegyik.

A francia csajok domborítanak, a srácok pedig – korhűen – slammelnek. Igen, Simon Marci, Csengődi Péter és Gábor Tamás Indiana szövegei vannak beleépítve a darabba, nem is rosszul – ezek talán a legnevettetőbb részei az előadásnak, de néhány szintén divatos popdal, mint a Kaukázustól a Szalai Éva, illetve Kovalskytól az Amilyen hülye vagy, én úgy szeretlek is bele van csavarva.

"kellesz mint japán turistának a fényképezőgép

hétvezérnek vérszövetség, Adynak vérbaj,

Zidane-nak hajbeültetés, wc-be a műhaj

kellesz mint az apró amit tőled kér a csóró

kellesz mint a teknősnek a David Attenborough 

Magnumnak a bajusz, X-nek meg a faktor

kellesz mint egy termelési regényhez a traktor

kellesz mostantól mindig, nem holnap, nem ma,

kellesz mindörökké, mint a hűtlennek az Edda"

Utóbbit maguk a színészek játsszák el élőben egy komplett kisszínpadon – a végső bulit még megelőzi egy nagyobb koreográfia, ami szintén mai slágerek keverékéből áll, úgyhogy idén nem a Te rongyos életre és a Hajmási Péterre lehet ingatni a székek között a fejeket.

A darabban több nagyon fiatal színész, illetve színészhallgató játszik, de talán ez teszi pont olyanná, amilyennek lennie kell, a 20-21 éves „palántáknak" még jól is áll a néhol észrevehető esetlenség – maguk a figurák, a karakterek is ilyenek: esetlenek, befolyásolhatók, hiúak és lelkesedők.

Azt azért el tudom képzelni, hogy egy diákbérletes előadáson nemcsak a végén van taps, hanem a slam-betétek és más zenés részek, a buli, a koncert alatt is – sőt, ritmusra tapsolnak. A bazi nagy Shakespeare-buli talán ez lett volna. Vagy ez lenne.