Húzzuk az időt Csedővel. Nagy mackó az uh.ro tavalyi polgármesterjelöltje, túlélte a kampányt. Mégis fél, félünk mind a ketten, amikor a sérült gyerekek óvodájába tartunk. Húzzuk az időt, csak még egy cigi, csak még egy pisilés, majd iszonyat lassan megyünk végig a Kossuth és a Rákóczi utcán. A lépcsőházban Sanyi fogad. Értetlenül néz ránk, amikor megkérdezzük, hogyan viselkedjünk: „Rendesen”– a válasz.

Az első emeleti háromszobás lakást az alatta éttermet működtető vállalkozótól kapták ingyenes használatra. A Szent Ferenc Egyesületet 2010-ben hozták létre, hogy sérült gyerekeket gondozhassanak. Rengeteg akadályba ütköztek, de megcsinálták.

Iroda az előszobában

Az előszobában ülőke, rajta és előtte azoknak a tevékenységeknek és tárgyaknak a képe, amelyek a használatával kapcsolatosak: lehúzzuk a cipőt, betesszük az ülőke tartójába, kivesszük a házicipőt, felhúzzuk stb.

Az előszoba másik része Sanyi irodája. Itt van a számítógépe, és a Szent Füzet, amelybe mindent gondosan feljegyeznek. Hogy melyik gyerek mikor érkezett, mennyit fejlődött, milyen ünnepségeket csaptak beleértve a szülinapot és az egyházi ünnepeket, a rendezvények támogatóit, a vállalkozókat, akik nélkül nem működne az óvoda.

Mert az óvoda többpilléres: vannak a gyerekek, az alapmotiváció, a szülők, akik megbíznak Sanyiban és Katiban, van Kati, aki fáradhatatlanul képezi magát, és álmodik a sérült gyerekek paradicsomáról, és vannak a hollandiai támogatók, valamint a helyi vállalkozók, akiktől a cél érdekében Sanyi minden szégyenérzetét leküzdve, anyagi támogatást kér.

Az előszobában napirendi fal. Az ajtók mellett mindenhol egymás alatt kis képek. A TEACH- programot használják, strukturáltan van felszerelve az egész óvoda (a különböző tevékenységekhez igazodó helyszínek kijelölése, határvonalak világos jelölése, az eszközök adott helyszínen való alkalmazása elősegíti, hogy a gyermekek önállóan felismerjék, hol tartózkodnak, milyen viselkedést vár el a környezet.)

A környezet érthetővé tétele és a szokások együttes kialakítása biztonságot ad a gyermekeknek.

Később megtudjuk, hogy a PECS-et, azaz a képcserés kommunikációs módszert is használják és még különböző terápiákat is, mint pl. a mágneses terápia.

A kisszobába toppanunk. Röpül felénk néhány kíváncsi tekintet. Both Tímea, pszichológus és Kati foglalkoznak a gyerekekkel. A gyümölcsöket tanulják. Mindenkinek kis edénykéje van néhány gyümölccsel, ezekből választják ki azt, amit Timi kér tőlük. Elborzadok, amikor látom, hogy hat-hétéves gyerekek még nem tudják azt, amit az akkor hároméves lányom játszva megcsinál. Kati büszke rá, mekkora a fejlődés.

Kérsz jutit?

A játékvezető nagyon lassan, kifejezően ejti ki a szavakat, többször is meg kell ismételnie egy-egy kérdést. A gyerekek figyelmét Kati és a Dadus igyekszik Timire irányítani, még ő is elmagyarázza, mit kell tenni.

A súlyosan mozgássérült Rolandkával is mindent elvégeztetnek, kezébe adják a megfelelő tárgyat, segítenek megtartani, majd a feladat végrehajtása után megtapsolják. Minden egyes sikerért juti jár. A sérült gyerekek óvodáiban világszerte használt jutalmazási rendszer az apróra vágott édesség, esetleg sós sütemény, kedvenc játék vagy kedvenc foglalkozás.

Rolandka csak sírással képes kommunikálni, tekintete legtöbbször a semmibe réved. Van barátja, kicsi Attila személyében, akivel a szabadidős tevékenység alatt egymást ölelik a matracon. Pontosabban inkább Attila Rolandot.

Attila fejlődési rendellenességgel született, a koponyája nem növekszik arányosan az agyával. Hétéves, de testalkata egy háromévesé. Rendkívüli ragaszkodásra képes.

Egy évvel később: Barnabás a nyakamba ugrik, és az összes ismerős női nevet elmondja, hogy üdvözöljön. Autista, bábukat helyeznek el egy pöttyös fatáblán. Ha sikerült kirakniuk a pöttyökre őket, akkor egy horgászbot-szerű eszközzel ledönthetik őket. Majd jön a juti és a taps.

Addig sem vesztegetik az időt, amíg az autista Roland vécézik. A várakozást gyakorolják. Több-kevesebb sikerrel: Barnabás folyamatosan rázogatja a kezeit (autisztikus tünet), Mónika tornázik, kezével, lábával kalimpál és a többiek is le-fel csúszkálnak a széken. De Kati könyörtelen. A várakozást is meg kell tanulni.

Hány pöttyös katicabogár?

Egyéni tevékenység következik. Timi már nem dolgozik náluk. Ferencz Krisztina gyógypedagógus jött a helyére. Vele vonulnak el a gyerekek, hogy saját szükségleteiknek megfelelően egyéni foglalkozásban részesüljenek.

A négyéves Krisztiánt is autizmussal diagnosztizálták, egy éve jár ide. Formakirakóval játszik, majd a megfigyelő és asszociációs képességét fejleszti Krisztina: meg kell találnia egy könyvben a katicabogár mintáját és össze kell párosítania az állattal. Később a traktort kell megtalálnia egy másik könyvben, és a végén megnyomhatja a gombot, mely traktor hangot ad ki. Most együttműködő, tavaly még nem volt ennyire az.

Egyéni fejlesztés alatt a többi gyerek a dadus felügyeletével játszik. Csupa fejlesztő, fajáték a közös terem polcain. Lehet színezni, puzzle-ezni, utóbbi a kedvenc tevékenységek közé tartozik. Mágneses halacskásat játszanak, kirakóznak. Tavaly még kicsi Attila ölelgette a magatehetetlen kicsi Rolandot, akinek a műtétére pénzt gyűjtöttek. A műtét sikerült, Roland lábadozik, és a jó hír, hogy az idei karácsonyi ünnepség képein már látszik, hogy mozgatja a kezét, és értelem költözött a tekintetébe.

A gyógypedagógus végzi a szintfelmérést is, az adatokat számítógépes programban dolgozzák fel, a végén számszerűsíteni lehet, ki hány hónappal van a biológiai korához képest lemaradva. Verbális, önkiszolgáló, mozgásos, kognitív képességeket és intelligenciaszintet mérnek.

Van, akinek 4 évesen 12-es az IQ-ja, a mentális életkora 4 hónaposénak felel meg, és olyan is, aki bizonyos képességekben jóval el van maradva az egészségesnek nevezett átlagtól, más területen, pedig jobban teljesít, mint az az életkora alapján elvárt lenne.

Gombfoci a pizzás dobozban

Tavaly még a kisszoba volt a közös és szabadidős tevékenységek terme, azóta nőttek a gyerekek, átköltöztették a nagyba. A kisszoba most a kézimunka foglalkozások helyszíne. Rengeteg pizzás doboz az egyszerű, fából készült polcokon. Azt hinnéd, ezeket a gyerekeket irdatlan mennyiségű pizzával tömik. De nem. Támogatásként kapták egy vállalkozótól. Ez a legpraktikusabb módja a többnyire lapos fejlesztő játékok tárolásának. Van bennük feladatlap, különböző formájú és színű, szortírozható színes gombok, kartonformák, gesztenyék, gyöngyök, fűzőcske.

Első alkalommal a halmozottan sérült Mónika elkapja a kezem, mindenhová vezet, ahová ő megy. Sorozatban rajzolom a képeket, amiket ő és barátnői, Noémi és Réka, az azóta rendes előkészítő osztályos lányok kiszíneznek.

Mónika értelmi fogyatékos, halláskárosult és bokasüllyedése van. Halmozottan hátrányos helyzetű családból származik: testvére is értelmi sérült, szívbetegsége is van.

Tavaly nyáron ismerkedtem meg Nagy Sándor Lajossal és feleségével, Katival, akiknek autista gyerekük született, és évekig nem tudták, mihez kezdjenek vele. Hová vigyék orvoshoz, hogyan fejlesszék, hogyan vessenek véget annak a kegyetlen állapotnak, hogy naponta félóránál többet nem hagyta őket pihenni a gyerekük.

 

Amikor hetedhét országot bejártak, de legalábbis Magyarországot és több hazai fejlesztőközpontot, köztük a szatmárit, több neves pszichológus és gyógypedagógus rendelőjét, úgy döntöttek, kezükbe veszik a gyermekük sorsát, és a hasonló helyzetben élőket is segítik: óvodát hoznak létre.

Hogy a sérült gyerekeknek is legyen az ő képességeikhez, sajátos nevelési igényeikhez szabott óvodájuk.

 

Eszméletlen erő van ebben a két emberben. A saját gyermekük mellé még szívükbe fogadták a környék összes sérült gyerekét, a hagyományos nyugati orvoslás és fejlesztési programok mellé az alternatív módszereket is bevetik.

 

Kati beiratkozott a kolozsvári tanítóképző főiskolára, mert csak ott van távoktatás. A gyógypedagógiai témáknál ő tanítja tapasztalatai, eddigi képzései alapján a csoporttársait. Sanyi az alternatív orvoslás híve, reflexmasszázst tanult, és energiagyógyászatot. Emellett ügyintéző, Kati álmainak a megvalósítója, professzionális kéregető, jó értelemben. A személyes kálváriájukról itt, itt és itt olvashatsz.

A szülőkkel és a rendszerrel van a legnagyobb baj

– mondják Sanyiék, és Timi, a pszichológus is csatlakozik hozzájuk. Amíg itt vannak a gyerekeik, addig felszusszanhatnak egy kicsit a teher alól, ami egy sérült gyerek nevelésével jár. De otthon nem tudják, mihez kezdjenek a csemetéjükkel.

Van olyan gyerek, aki egész nap nézi a tévét egy kicsi lakásban, hatalmas feszültség gyűl fel benne, és tör-zúz. Az óvoda működtetői igyekeznek átadni a tudásukat a szülőknek, de sokszor süket fülekre találnak. A legnagyobb probléma, hogy a szülők későn ismerik el, hogy sérült gyerekük van, ezért késik a fejlesztés megkezdése, pedig minél hamarabb fognak hozzá, annál nagyobb lehet a siker esélye. Szégyellik, titkolják, homokba dugják a fejüket.

Timi elmondja, hogy folyamatosan tájékoztatják a szülőket arról, hogy a gyerekeknek kell a rutin, és kell az is, hogy a képességeiknek megfelelő elvárásoknak megfeleljenek: segítsenek a házi munkában, vásárlásban a ki- és bepakolásban. Ha nem neveljük önellátóvá őket, mert sajnáljuk, nekik és magunknak ártunk.

„Nyári táborokat szervezünk előadásokkal, szakkönyveket adunk a szülőknek, de el sem olvassák őket. Az előadásban az a jó élmény sokuknak, ha vége van” – panaszkodik Kati, míg az ebédet készíti elő. Persze van olyan szülő is, aki mindent megtesz a gyerekéért. Minden nap más-más étterem biztosítja az étkezést, ha nem jut elég, akkor kenyeret kennek a gyerekeknek, vagy kiflit adnak.

A rendszer sem segít rajtuk:

hatalmas bürokráciával, felesleges gyógyszerszedéssel jár, hogy a szülők gondozási segélyt kapjanak. Az egyik kislány anyukája elmondja, hogy Magyarországon kaptak olyan kezelést, ami valóban hatásosnak tűnik, az ottani szakemberek szerint félrekezelik itthon a lányukat.

Mégis időről-időre, utazási költséget, időt és energiát nem kímélve, vissza kell menniük kivizsgálásra, gyógyszert íratni a közeli orvoshoz, hogy megkaphassák a segélyt. Sem az óvodai oktatás, sem az iskolai nincs megoldva. Hargita megyében egy helyen van speciális oktatás, a megyeszéli Oklándon.

„A legtöbbször, a helyi vállalkozók segítségét kérjük, és nagyon jó tapasztalataink vannak: amit tudnak, adnak. Ki pénzt, ki egyéb terméket, nagyon segítőkészek” – dicséri a támogatóikat Sanyi.

Mernek nagyot álmodni

A Szent Ferenc Egyesület alapítói azt mondják, Udvarhely és a környéke megérdemel egy komplex oktatási intézményt speciális nevelési igényű gyerekeknek.

Átlagosan 10 gyermek van hozzájuk beiratkozva, de sokkal többen jelentkeznek a városból és a környező településekről. Kinőtték a tömbházovit, olyan épületet szeretnének, amit lehet engedélyeztetni, amelyben nagyobb a tér.

Amelynek lenne udvara, kis zöldséges kertje, hogy ki tudják vinni a gyerekeket, tudjanak főzni a gyerekeknek a maguk termesztette terményből. Sok gyerek már kinőtt az óvodából, de nem veszik fel a rendes iskolákba, nekik speciális iskolát szeretnének nyitni.

Majd egy védett műhelyt létrehozni, ahol a tanítványaik dolgozhatnak, részben legalább önellátóak lehetnek. Ehhez egy helyi vállalkozó jóvoltából a telek már megvan, már csak pénz kell a felépítéshez és a berendezéshez. Aki tud, segítsen nekik. Ezek a rengeteg szeretetet adó gyerekek megérdemlik.