A pünkösdi búcsú hangulata még azokat is megérinti, akik valamilyen oknál fogva nem mennek Csíksomlyóra. Különösen akkor, ha látja, és hallja az énekelve hazatérő háromszáznyolcvan zarándokot, és esetleg meg is hallgatja az élménybeszámolóikat.

Pünkösdi kegyelem

Vasárnap délután két órakor találkoztunk Máréfalva határában a hazafelé gyors léptekkel gyalogló székelyudvarhelyi zarándokokkal. A fáradt mosoly mögött lélekben megerősödött embereket véltünk felfedezni bennük.

Jánosi Emőke is megerősítette feltételezésünket, amikor arról mesélt, hogy életében először volt a zarándoklaton, és biztos, hogy nem utoljára. Egyetlen szóval válaszolt arra a kérdésünkre, mit kapott az idei pünkösdkor: kegyelmet. Hatéves, Bálint fia várja otthon a csütörtök óta zarándokló édesanyját, már csak ezért is érthető az igyekvés. Emőke és társai a Rákóczi Centerben megtartandó zarándoklatzáró ifjúsági szentmisére igyekeztek.

Kárpótlás számára a búcsú hangulata

Kíváncsiságunk ezek után a zarándokok menetirányával ellenkező irányba vitt, a Szentegyháza Gyöngyeként emlegetett kempingbe, ahol már ebédhez készülődött két busznyi magyarországi csapat. Ők is a csíksomlyói búcsú, a vasárnap hajnali virrasztás és Böjte atya csíkszentsimoni miséjének varázslatával tértek vissza szálláshelyükre.

A csapat tagja G. Zoltán, mint kiderült, székelyudvarhelyi származású, de harminc éve Budapesten él. A múlt rendszer nem engedte meg számára, és még sokak számár ezt az élményt, ezért évek óta egyfajta kárpótlásként éli meg a pünkösdi búcsút.

A magyarországi barátok elmondásuk szerint hosszú idők óta az év egyik legnagyszerűbb élményeként élik meg az óriási tömegeket megmozgató vallási eseményt és a székelyföldi táj szépségeiben való elmerülést. Mi is elmerültünk az élménybeszámolókban.

Hit kell és imádság a leltárhoz

Lassan szedelőzködve visszaindulunk Udvarhelyre, ahol már a Rákóczi úti körforgalom dugójában érezhetjük, sokan lesznek idén is a zarándoklatzáró, hálaadó szentmisén, a Rákóczi Centerben.

Megérzésünk nem csal, alig találunk parkolóhelyet. A csarnok ajtajai tárva-nyitva, és már csalogatnak a katolikus ifjúsági énekek felcsendülő dallamai.

Pillanatok alatt teljesen megtelik az épület a zarándoklatról visszatérőkkel és az őket fogadó szentmisére érkezőkkel.

A megélt élmények, az ismert dalok, a Páter hiánya, és a megtapasztalt isteni kegyelem könnyeket csal több mint kétezer ember szemébe. Miközben a Botár atya által megismert dalokat énekli a tömeg, a lelki vezetők is könnyeikkel küszködnek.

László Attila és Tamás Barna plébánosok köszöntik a misén résztvevőket.

Tamás Huba, homoródkarácsonyfalvi plébános a szentmise szónokaként elmondta, életünk is egy zarándokút, ahová olyan bőröndöt viszünk magunkkal, ami tele van mindenféle hasznos és szép dologgal, de van közte fölösleges teher és mosásra váró szennyes is. Az életút végeztével kiteszünk mindent az Isten elé, és bizony lesz olyan is, amire nem leszünk büszkék.

Ezért most kell szelektálni, most kell saját magunkkal szembenézni. Egy hittel, imádsággal végigjárt csíksomlyói gyalogút, egy zarándoklat a legmegfelelőbb segítség egy ilyen leltárhoz - hangzott el.

A lelki táplálékra éhezők nemcsak a szentmise hálaadó, kegyelmi hangulatával távozhattak, de a Székelyföldi Legendárium is meglepte a jelenlévőket az animációs sorozatuk pünkösdi kiadásával.