Tisztában vagyok vele, hogy az én igazságom mellett vannak más igazságok is. Ha meghallgatjuk a vízügyet, s ő elmondja, hogy jönnek a pénzek, amiket el kell költeni, neki is igaza van. Úgy, ahogy annak a falusinak is igaza van, aki szeretné betonfal nélkül, eredeti szépségében megőrizni a patakot a háza mellett, de annak is igaza van, aki fél az árvíztől, és örül a falnak. Sokan pedig csak néznek ki a fejükből, s véleményük sincs. Találkozok egy emberrel, aki kijön a faluból, megnézni a munkálatokat. Meséli, hogy az ő kertje végébe is levertek olyan sárga festékes cölöpöt, s mivel már veteményezett, kíváncsi, hogy mikor fogják feltúrni a helyet. Nem akar véleményt mondani a dologról, annyit tud, hogy ahol sárga cövek van, ott munkálatok lesznek. Ennyi. Beletörődött. A végén hozzáteszi: „ Immá’ csinálják, amit akarnak. De ha itt felhőszakadás lesz, elviszi a töltésüket is, s el Oklándot is.” A képen látható fákat nem a vízügy vágta ki. Az emberek mentik, ami menthető. Ahol a sárga cövek megjelenik, az emberek elgondolkodnak, minek vágja ki a vízügy a fákat, ha kivághatjuk mi is.