Ejsze vénülünk, mert egyre jobban ununk pakolni. Egy háromnapos fesztiválra egy egész napig pakol az asszony, s közben folyamatosan panaszkodik. Én szorgosan hallgatom, nem pofázom, örülök, hogy nem nekem kell a gyerekeknek pakolnom. Aztán péntek reggel a pucákok segítségével felhordjuk a csomaghegyet az autóba, ismét elgondolkodunk rajta, hogy ideje lenne egy nagyobb autót vásárolni, de nem érünk rá sokat elmélkedni, mert el vagyunk késve a fesztiválról. Útközben még megállunk pénzt kivenni, és szidjuk magunkban a Transzibankot, hogy ismét nem működik a Szuper sarkába bevakolt automatája.