Sajnos, akad olyan ember is, akivel nem sok közöset érzel. Foghatnám a nagyváros közelségére ezt, de lehet, hogy csak az van, hogy sokan vagyunk ezen a világon, s sokfélék. Két helyen érzem ezt igazán. Az egyik a körhinta, ahol első nap néhányszor helyettesítem Csipikét az üzemeltetésben. Nincs nagy sor, csak egy-két kört kellene várni, de rendszeresen kerül egy-egy ember, aki hagyja, hogy gyereke bepofátlankodjon a többiek elé, és megbőgessen egy másikat, aki becsületesen várt sorára. S mire kiderül, hogy mi történt, arra ez már bent ül a székében, kosarában, a másik pedig már annyira bőg, hogy semmiképp nem tudod rávenni, hogy felüljön a hintára.