Meggyőződésem, ha évek után visszagondolok majd a mai napra, az első szó, ami eszembe jut majd, nem a „faültetés” lesz, hanem a „szél”. Látni fogom magam előtt a repülő erdészkalapokat, a hosszú hajjal beszórt női arcokat, azt a bácsit, akinek kabátja folyamatosan a nyakába van gyűrve, és András Robit, a zetelaki erdészet vezetőjét, aki fel-alá szaladgálásában csak egy kézzel tudja megosztani a fontos információt, mert másik kezével tartania kell a simléderes sapkáját.