Ha ezt a mai ültetést tíz cigánnyal megoldották volna, akkor a helybéliek nem biztos, hogy annyira büszkék lennének majd erre az erdőre, mintha ők ültették volna saját kezükkel, nem biztos, hogy annyira vigyáznának majd erre a ligetre a következő évtizedekben. A résztvevő gyerekek lehet, hogy soha nem élték volna át azt a csodálatos élményt, az alkotás érzését, amit egy fa elültetése nyújt, nem csak a csemete belehelyezésének pillanatában, hanem néhány éven keresztül, amint látod nőni azt a fát. A hegyen túlról jött önkéntesek nem kortyolnák most olyan jólesően teájukat, és nem mennének haza olyan boldogan, mint ahogy most hazamennek. Lehet, hogy néhányuknak még bizsereg a keze, és lelkesedésükben még néhány hektárt beerdősítenek otthon. Soha nem lehet tudni, hogy egy-egy ilyen akció után ki kap akkora löketet, hogy ő legyen az az ültetőember, akinek a keze alól kinő majd az az erdő, mely száz-kétszáz év múlva Székelyföld legpompásabb természeti csodája lesz. Javasolnám kedves olvasóinknak, nézzék meg az Az ember, aki fákat ültetett (http://www.youtube.com/watch?v=OZ5RirNLbKE) című csodálatos rajzfilmet, s mindent megértenek.