Képriport
Még egy örömöm van, amit meg kell osztanom kedves olvasóinkkal. Lehet, hogy néhányan emlékeznek még, legutóbb, mikor innen a Kis-Homoród mentérÅ‘l tudósÃtottam környezetvédelmi témában, akkor arról kellett Ãrnom, miként teszi tönkre a vÃzügy a patakot árvÃzvédelem cÃmén, legyalulva az egész medret, ahelyett, hogy erdÅ‘sÃtenének vagy fokgazdálkodást vezetnének be. Habár a szervezÅ‘k nem jelentik ki, hogy a mai faültetés célja árvÃzvédelem lenne, akarva-akaratlanul minden erdÅ‘telepÃtésnek hozadéka az árvÃzvédelem és a vÃzgazdálkodás javulása. Az erdÅ‘s területek ezerszer több vizet tudnak szivacsként magukba szÃvni, mint a füves lejtÅ‘k, és fÅ‘leg ilyen meredek területen, mint a ma beültetett, nem mindegy, hogy a nagy zuhé másodpercek alatt lecsúszik, és a völgyben van, vagy egy nagy szivacs magába szÃvja, és itt tartja, legalább egy ideig. Nyilván, a teljes boldogsághoz nem elég ez a ma beültetett két hektár, kellene még néhány száz mellé, ésszerűen elosztva a domboldalakon, de kezdetnek ez is dicséretes. Az irány jó, csak tartani kell. Bizonyára a falu lakossága is érzi az esemény hasznosságát, mert elég sok helybéli jön ki önkénteskedni. És a falusiak olyanok, hogy ösztönösen érzik, mikor kell közmunkázni, csak akkor szállnak be, ha tényleg közösségi érdek van a dologban. Ha nem véderdÅ‘t ültetnénk most, hanem kereskedelmi célú erdÅ‘t, a helybéliek fele még pénzért sem jött volna el, nemhogy ingyen.