Vigyor fiunk, akit kedves olvasóink ismerhetnek még Picúr, Ádá, vagy Á’tűnt néven is, most tanul létrázni, annak örömére, hogy már szinte egy hete tud járni. Egyéves és 3 hónapos, és nem tudom megmagyarázni neki, hogy ez veszélyes is tud lenni. Aztán megérti magától. Egy adott pillanatban hallom, hogy nyikorog, mint a farkaszorult kutya, odanézek, hát lóg a létráról másfél méter magasan, s csak kézből tartja magát, a lábai kalimpálnak a levegőben. Az apai ösztönöm erősebbnek bizonyul a fotós kötelességtudatomnál, így előbb mentem meg a fiamat, mintsem lefényképezném. Pedig milyen fontos lett volna az a kép a fotóriportba. Vigyor nem sokat tanul az esetből, öt perc múlva ismét a létrán van, rója a fel-le köreit. Igaz, nem is esik le többet.