Telt-múlt az idő, tán egy óra is eltelt az első éhenkórászok megérkezése óta, mikor a nyugati fekete király fekete hintója begördült a fehér király palotája elé. Erőst megtetszett ez a palota a fekete királynak, de még a város is, ezért nem szállt ki elsőre, hanem még ment egy kört, ismét megkerülte a főteret. Nem tudni, hogy azért-e, mert nem talált parkolóhelyet a palota előtt, vagy pedig azért, hogy a vele utazó tündérszép nádszálkisasszonyok alaposabban megtekinthessék a fehér király városának messze földön híres pompáját. Fekete királyon átok ült, hiába vette körül magát tündérszép hajadon lányokkal, szíve egyre csak sötétebb és sötétebb lett.