Nyugati fekete király eccercsak lajbizsebébe nyúlt, de nem a bugylibicskáját vette elő, s nem is a kis körtepálinkás butykosát. „Nézzed’sze meg, fehér királyocskám, milyen igazicsíkisörös hűtőmágnesem van, ha ezt rárakom a hűtőajtóra, soha ki nem fogy belőle a sör, csak azt kell mondanom, hogy terülj-terülj söröcském, s mindent elönt a finom igazicsíkisör.” Hű, de azon nyomban megtetszik fehér királynak a nyugati fekete király hűtőmágnese, de erőst. Még egy pillanatig megfordult az agyában, hogy ezt vajon társtulajdonosként vagy visszajuttatásként kapta a sörgyártól, de aztán rögtön továbbszaladt az agya, szája mosolyra nyílt, és már látta is szemei előtt, amint a Patkóban sörsorok állnak a varázshűtő előtt, és ő minden városlakót boldoggá tesz egy kis hideg igazicsíkisörrel. Kell neki ez a hűtőmágnes, határozta el magában rögvest, bármit megtenne érte. Több se kellett a fekete királyoknak, azonnal nyélbe ütötték az alkut. Mindent megígértek, sörben-vajban fog fürödni az egész királyság négy évig, jólét lesz, nők, pia, cigi, minden csak a fehér királyság érdekében lesz, teljesen önzetlenül. Cserébe nem kérnek semmit, csak esetleg egy szimbolikus kis ajándékot: a fehér király fehérségét, legnagyobb kincsét.