A Nagy Józsi vackor körüli farkaslaki hajszánk utolsó állomásához érkeztünk, István Edit végigkóstolja az összes eddig gyűjtött vackorunkat, hogy megtalálja a Nagy Józsi vackort, mert íz alapján ismeri. A malomfalvi Balázs-vackorra esik választása. „Ezt elviszem”, mondja ragaszkodóan a körtébe kapaszkodva: „Milyen rég nem járt a számban! Gyermekkorom körtéje! 65 éves leszek!” Isten éltesse Edit nénit, és az egész családját! Edit néninek az édesanyja is segít az azonosításban, elmesélem azt is. Úgy adódik, hogy miután Edit néni végigkóstolta a vackorokat, mi elmegyünk szedni néhány gyümölcsöt az emlékház háta mögötti Nagy Józsi fáról, amelyik egyezik az Eszter néni Nagy Józsi fájával. Mikor jövünk visszafele, azt mondja Edit néni, hogy „Sajnos édesanyám le van bénulva szegény, csak tegnapelőtt kezdett beszélni. De várjanak egy picit.”. Erre elvesz a zacskóból egy körtét és bemegy a házba. A nyitott ajtón át tisztán hallatszik: „Édesanyám, ez milyen körte?” A válasz halkabban hallatszik, de a kijövő Edit néni bólogatva megerősíti: Nagy Józsi!