Farkaslakára tartunk, a vackorok hazájába. Zsolt húsz éve járja ezt a vidéket, sok gyűjtőútja során készített már egy táblázatot a vackorok és tulajdonosaik nevével. Egy Ilka nevű nénit keresünk, akinél a legtöbb vackorfát találta nemtudomhány évvel ezelőtt. Mindenki úgy tudja, akit kérdünk, hogy Ilka néni meghalt, de a bennvaló még megvan, ezt keresgéljük a faluban, mikor egyszercsak nagy körtefát lát meg Zsolt, azonnal megállunk és bekopogunk. Nagy Józsi vackor, derül ki, Zsoltnak máris csillog a szeme. A bennvaló gazdája Dénes Regina néni, fia, János kísér végig minket a körtefák alatt, nagyon készségesen, kedvesen, időt szakítva ránk. Érződik rajta az, hogy habár vállalkozó, és nem a földből él meg, nem fordított hátat a természetnek, és ugyanúgy tiszteli a körtefákat, mint gyerekkorában tette. Amíg ő itt a gazda, addig valószínűleg ezeknek a fáknak nem esik bántódásuk.