A reformáció 16. századi megjelenésekor már elkezdődnek a hitviták Székelyudvarhely városában is, sőt a Szent Miklós-hegyi katolikus templomot (a mostani helyén álló, de jóval kisebb épületet) többször is birtokba vették a reformátusok. A ránk maradt adatokból kitűnik, hogy 1560. és 1594. között ők birtokolták a templomot, sokszor tettlegességig fajultak a dolgok a két felekezet között. 1594. és 1612. között ismét a katolikusoké a régi templom, a kedélyek nem akartak csillapodni.

Voltak még templomok a központban

Az első református templomot 1630-ban kezdték építeni Udvarhely főterén, ez három év múlva el is készült – az adatok szerint az akkor a főtéren romokban levő Szent-Anna kápolna mellé építették, annak anyagából. Erről, a feltehetően középkori építményről keveset tudunk, körülbelül a mai református templom tornya és a kollégium közötti útszakaszon állhatott.

Ebben az évben megszámolták, hogy melyik felekezet tagjai vannak többségben – a katolikusok többen voltak, így az övék maradt a Szent Miklós-hegyi templom, de az 1700-as évek végén ők is új templomot emeltek.

A 18. században három központi fekvésű templom is épült Udvarhelyen: a ferencrendi templom 1712. és 1779. között, az új református templom 1780-81-ben, valamint az új Szent Miklós-hegyi római katolikus templom (1788. és 1793. között).

Ugyanaz volt a tervező és az építő

Mind a katolikus templomot, mind pedig a reformátust a marosvásárhelyi Schmidt Pál tervezte, és az építkezést is ő vezérelte. A főtéri református templom építtetőjének Baczkamadarasi Kis Gergelyt (1737-1787) tekinthetjük – ő volt akkoriban a református kollégium rektora. Monogramja, a K. G. és az 1781-es évszám ma is jól kivehető a templom tetőzetén. Akkoriban Ardai Sámuel volt a lelkipásztor, a fő adakozó pedig Daniel István báró, főkurátor, az ő adományából vették a templom orgonáját is.

A főteret az új templom kettéosztotta – akkoriban még Alsó és Felső piactérnek hívták a mai Városháza, illetve Márton Áron teret. 1782-ben kezdték berendezni – ekkor kerülnek a templomba a padok, a márványszószék, az orgona, egy évvel később pedig a harangok. A templomtornyot 1862-ben fedték be bádoggal, ekkor a tetőzetet is megjavították (erre utal az évszám is a Patkó felőli cserepeken), a toronyóra pedig pontosan 140 éves (1874. óta van a templomtornyon).

Szóljatok, harangok!

A belvárosi református templomban két harang van. A két legelső az adatok szerint 1783-ban készült, Farkas István (Stephan Wolf) munkája. A nagyharang anyagáról annyit tudunk, hogy az öntő „a maga matériáléjából, melly Parajdon megméretvén nyomott 690/ven fontot" készítette, a kisebbik harang 210,5 font. 1784-ben levették a nagyharangot, ugyanis megrepedt, lepattogzott. Egy 1904-es dokumentumban viszont már az szerepel, hogy a nagyharangot 1791 júliusában Thallmann Mihály öntötte – valószínűleg egy teljesen újat készíttettek.

Azonban 1926-ban új harangot kapott a templom, ezt az olasz Udinében készítették, onnan vonattal jutott el a székely kisvárosba – felszentelése nagyon ünnep volt az év őszén, fénykép is fennmaradt róla.

A templomot az évszázadok során többször is javították, tatarozták. 2003 augusztusában villám csapott a toronyba, kárt okozva az elektromos berendezéseiben is. A majd 250 éves templom több helyen ma is javításra szorul, ez szabad szemmel is jól látható.

(Írásunkhoz korábbi helytörténeti jellegű cikkeket és könyveket használtunk fel.)