Péterfy Gergely nem ismeretlen olvasóink számára, hiszen tavaly ősszel a G. Caféban tartott könyvbemutatót, akkor interjút is készítettünk az íróval, amiben legutóbbi regényéről, a Kitömött barbárról is beszélgettünk.

Az interjúra készülve és utána is rengeteg anyagot elolvastam a könyvről, és egy kicsit olyannak tűnt nekem - ez az én hibám - , mintha túl lenne "hájpolva" a kötet a megjelenése óta. Alig vártam, hogy elolvassam, előtte azért utánanéztem egynek s másnak, ami Kazinczy Ferenc életét és munkásságát, családját, stb. illeti, de miután kiolvastam, az az érzés kerített hatalmába, hogy újra akarom olvasni. És ezt azóta is érzem.

A 2014-es év több irodalmi fórumán, honlapján, szaklapjában a legjobb magyar könyvnek kikiáltott, vélt, válaszott Kitömött barbár annyira igényes és jó könyv, hogy a kortársak közül is csak kevés hasonlítható hozzá. Talán erre szokták modani, hogy nincs párja, hiszen ilyen stílusú elbeszélésmódot, egyáltalán kortárs magyar regényt nem nagyon írtak mostanában. Jó, azért ez talán túlzás, de Péterfy Gergely regénye nagyon sok szempontból kivétel. Ma már nem divat történelmi regényt írni, az meg főleg nincsen divatban, hogy egy alapvetően kétszáz évvel ezelőtti történet ennyire meg tudja fogni az olvasókat. Ez is egy kisebbfajta csoda.

A magyar kultúrtörténetben Kazinczy Ferenc szerepe talán manapság nincs akkorára értékelve, mint azt a 19. vagy 20. századi nagy magyar írók és költők, irodalomtörténészek vélték. Szép lassan háttérbe szorult, munkásságát az idő elhomályosította, persze kit érdekel egy kétszáz évvel ezelőtt élt magyar nyelvtudós. Egy olyan, akinek volt Bécsben egy szabadkőműves néger barátja, bizonyos Angelo Soliman, aki a 18. század végén igen ismert és jellegzetes figurája volt az osztrák fővárosnak.

"Szegény barátom kitömték" – írta Kazinczy Angelo Solimanról, akinek idegenségét, négerségét, szabadkőművességét, műveltségét soha nem bocsátotta meg a "nagy" Bécs, ugyanúgy megvetette, mint Kazinczyt, a magyar barbárt, akit fiatalkorában apjával együtt aláztak meg a nyílt utcán a kuruc ruháért és süvegért. Angelo kurizóumszámba ment a bécsiek között, annyira, hogy halála után kitömték és kiállították a Természettudományi Múzeumban.

Péterfy regénye ezt a félelmetes történetet dolgozza fel – az elbeszélő Kazinczy felesége, Török Sophie, az író az ő bőrébe bújik, amikor a 18-19. század fordulóján élt "barbárok" történtét elmeséli. Nem klasszikus értelemben vett történelmi regény, de mégis, hiszen olvasás közben egyszer csak ott találod magad a magyarországi kolerajárvány idején, látod magad előtt a lázadó, menekülő, tehetetlen, erőszakoskodó parasztokat, illetve a néhány évtizeddel korábbi Bécset, ahol a francia forradalmat követően szintén megmozdul valami.

Látod a magyar "összeesküvőket", Martinovics Ignácékat, akik abban bíztak, hogy az a világ jobb lehet attól, hogy maguk mögött hagynak olyan szokásokat és létezésformákat, amiket már akkor, az 1700-as évek végén maga mögöt hagyott a világ jobbik része.

Átérzed Soliman lelkületét, aki egy idő után csak nevet azon, hogy megalázzák, és képes elfogadni azt, hogy ez a világ, ezek az emberek ilyenek. Élni csak így lehet benne, hogy amennyire tudod, kívül helyezed magad a tömeg, a tanulatlan, gőgös, öntelt kisemberek világán és boldogulásodat nélkülük próbálod megvalósítani. Élni úgy, ahogy lehet.

Valóságos elemekből alkotott fikciónak tűnik első olvasásra, hiszen Péterfy évekig kutatott a témában, doktori disszertációt is írt belőle, ám az egyes részletek nagyon is valóságosak, például Martinovicsék lefejezése vagy Kazinczy börtönéveinek leírása. Nem beszélve arról, amikor utóbbi végignézi Soliman bőrének lenyúzását és faszoborra való felfeszítését.

Angelo azonban nem egy múzeumban maradt meg az örökkévalóságnak, ott csak tíz évet volt, hanem ebben a könyvben, amit valószínűleg több nyelvre is le fognak fordítani. Ennek a könyvnek a története véleményem szerint nem ért véget a megjelenése és a magyarországi fogadtatása után.

Ha mostanában csak egy könyvre jut időd, vagy kevésre, ezt feltétlenül olvasd el, mert arra is sarkallhat, hogy másokat is elolvass, nem csak Péterfytől. Arra, hogy vegyél a kezedbe könyveket, mert tőlük is megy a világ előbbre. Mert olvasni jó.

Péterfy Gergely: Kitömött barbár. Kalligram Kiadó, Budapest, 452 oldal, 2014