Nem járnak az emberek magyar filmekre, a tévében sem nézik, nem jók a magyar filmek, kevés is készül belőlük, nincs pénz rá – a panaszkodás film-téren is folyik a magyarból.

Nem mindig kéne, mert bármennyire is nehéz a helyzet, a hozzáértés és a lelkesedés csodákra képes. Ezt bizonyította be a kedden este a Magyar Televízióban levetített játékfilm, A berni követ.

Az német filmeknek az múltban való turkálásáról

Élek más példával, hadd legyen ez az utóbbi évtizedben zseniális alkotásokkal előállott német filmgyártás. A kortárs, de huszadik századi történelmi témákkal foglalkozó német film ugyanis olyan szinten és színvonalon nyúl bele a saját történelmébe, hogy csodálattal nézi az érdeklődő.

Egyre jobb és világszinten is elismertebb a német film, ezen belül is az a néhány, ami a múltat turkálja ilyen vagy olyan formában, különböző mélységekben. Azért is jók, mert a legtöbb mai mozis trendtől eltérően kiválóan, sallangmentesen, hozzáértően nyúlkálnak bele a történelembe, nem pedig mitizálva, egekig magasztalva és piedesztálra emelve bizonyos személyeket.

Talán a Good bye, Lenin!-nel kezdődött, folytatódott A mások életével, A Baader-Meinhof csoporttal, az egyik legnagyobb dobbantás pedig A bukás. Ezek mind mozifilmek, nagyköltségvetésűek, de német színészek, német alkotók készítették.

A hírvivők az Apacsok, a csúcs egy trilógia

Azért is jöttem a német filmmel, mert mintha az látszana, hogy Magyarország is hasonló vonalra állt rá egy szegmens, mármint erre huszadik századi magyar történelmi síkra, ezen belül a kommunizmusra.

Az első ilyen hírvivő talán az Apacsok volt 2010-ben Török Ferenc vitte filmre a szintén besúgókról (is) szóló sztorit megtörtént dolgok alapján, aztán jött A vizsga 2011-ben, majd tavaly a Szabadság – Különjárat.

Az utóbbi két film után a trilógia harmadik darabjaként is felfogható A berni követ. Mindhárom film az ötvenes években játszódik és Köbli Norbert, a forgatókönyvírójuk köti össze, aki többek között a Hacktion, a Couch Surf, illetve a csíkszeredai Giacomello Roberto főszereplésével készült T.ú.k. – Tanár úr, kérem! Filmek írója is. Szintén a kommunizmusban megtörtént dolgokkal foglalkozik a Drága besúgott barátaim címú, tavalyelőtt készült film is.

Úgy tűnik, mintha valamilyen fény látszana az alagút végén, hiszen a nagyon nehéz helyzetben levő magyar filmgyártás talán elindult egy irányba. A felsorolt filmek a németekhez hasonlóan nagyon jó érzékkel nyúlnak a múlthoz, nem giccsesen mitizálják azt, mint például a 2006-ban, a magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára készült Szabadság, szerelem, vagy a nézhetetlen kategóriát kimerítő A Nap utcai fiúk.

Erdélyi fiúk is játszanak benne, de nem ez a megható

A berni követ más kategória. Az igaz történeten alapuló (1958 augusztusában két Svájcban élő magyar fiatal fegyverrel behatol a berni magyar nagykövetségre és ott túszul ejti a nagykövetet) film azt bizonyítja be, hogy hetvenöt percben, minimális költségvetéssel is lehet végig izgalmas, komoly, nézhető thrillert készíteni. Az előzetese is jó.

Aláhúzza azt a meggyőződésemet is, hogy ha a sztori visz magával, a színészek jók, akkor a technika is másodlagos tud lenni. Bölcs döntés a Magyar Televíziótól (akárcsak a Drága besúgott barátaim esetében), hogy főműsoridőben mutatja be, mert így sokkal több nézőhöz lejut, mintha moziban vetítenék – mondjuk eleve tévéfilmnek készült, nem vászonra. Lehet jó filmet csinálni, ha lemondunk bizonyos dolgokról, azt viszont pótoljuk egyébbel.

A berni követ a történet szereplőiből nem csinál hősöket, bár elszorul az ember torka, mikor a túszejtő srácok még az épületben vannak és az épület elé összegyűlt tömeg Kossuth-nótát énekel. De nem hősök ők, hanem felemelt fejű vesztesek, ahogy az egész magyar nép az volt '56-ban és azt követően. És nemcsak a magyar, hanem más népek is.

Kulka János nemcsak A vizsgában, hanem ebben a filmben is hatalmas alakítást nyújt. Beszéde, mozgása, tekintete egyszerűen fenomenális. A két fiatal forradalmárt alakító Kádas József (őt az Utolsó időkben láthattuk, az arca alapján én a Puskás Ferencről szóló játékfilmre is őt jelölném főszerepre) és Szabó Kimmel Tamás (Made in Hungária, Utolsó órák) szintén nagyon hitelesen játszik.

Nem mellékesen két erdélyi, de Budapesten élő színész is játszik benne, a követségi sajtóiroda-vezetőt a székelyudvarhelyi Katona László (Macerás ügyek, Bibliothéque Pascal, illetve a most készülő Fehér isten), az ÁVÓ-s Vermes elvtársat pedig a nagykárolyi Szikszai Rémusz játssza.

Remélem, hogy sejtéseim és a német filmmel vont párhuzam beigazolódnak. Ha mégsem, akkor, aki másképp látja, az vesse rám az első (berni) követ.