Nem egy vidám film, sőt, de akárcsak az élet, a filmgyártás sem mindig arról szól, hogy olyan filmeket készítenek, amire az ember beül a moziba, eszik-iszik, jóllakik, nevet, satöbbi. Rengetegen belátták, hogy a filmművészet nem erről szól. Erről is, de az nem művészet, az a mindennapok olcsó bohóckodása.

Szerencsére vannak olyan filmrendezők és producerek, akik komolyabb filmeket is készítenek. Kissé gúnyolódva mondhatnánk, hogy nemcsak Tarkovszkij és Tarr Béla sorolható közéjük, hanem a világ csodálatára még nagyon sok rendező.

Köztük magyarok is, akik képesek a Valami Amerika, a Magyar vándor vagy az Apám beájulna szintjénél sokkal, de sokkal jobb produkciót összehozni. Olyant, ami a hétköznapi, béna, nagybudapesti szlengen, történéseken, és ócska poénokon kívül egyebet is tartalmaz.

Gyémánték kegyetlenkedései

Többek között ezt vártuk volna A nagy füzet című filmtől is – ismerve a sztorit (egy ikertestvérpár a második világháború idején a borzasztóan agresszív és mocskos szájú nagymamához kerül vidékre, ahol egy füzetbe jegyeznek le mindent, ami velük történik), illetve Szász János korábbi filmjeit (Ópium – Egy elmebeteg nő naplója, Witman-fiúk, Woyczek), azt hinné az ember, hogy újabb nagyfilmet fog látni.

Sajnos ez annyira nem jött be, ettől függetlenül még nagyon jó, csak mindig ne legyenek elvárásaink, s akkor az élet is könnyebb és lazább. A történetet a magyar származású, de Svájcban élt és 2011-ben elhunyt Agota Kristof 1986-ban megjelent könyvéből íródott, az írónő eredetileg francia nyelven írta.

Kicsit olyan A nagy füzet, mintha a gyerekek narrációját feltöltötték volna képekkel. Az ikersrácok a nagyanyjuk által „szukafattyaknak" hívott Gyémánt László és András néha hátborzongató sztorija és tettei, hiszen néha csak azért verik egymást egyre kegyetlenebbül, hogy szokják a fájdalmat nem kisasszonyoknak való látvány.

Brutális jelenetek - mást ne mondjunk, a Nyúlszájat alakító Tóth Orsit ebben is megerőszakolják és megölik, mint szinte az eddigi összes filmjében -, kegyetlenkedések váltják egymást, amit a két srác, amennyiben nem részese annak rezzenéstelen arccal csak néz és néz.

Nácik, oroszok, nagyi / Piroska odapirít

A dán Ulrich Thomsen aki az említett Ópiumban is főszereplő volt, egyébként Európa egyik legjobb színésze náci tisztet játszik A nagy füzetben, de valahogy itt nem ragadott meg, habár csodálatosan alakít egy-egy dán filmben (Ádám almái, Születésnap, Gengszerek fogadója, Testvéred feleségét...).

Az egyedüli kiemelkedő alakítás a Molnár Piroskáé, aki a gonosz nagymamát játssza – valahogy mégsem tud hiteles lenni számomra, hiszen ez a színésznő annyira kedves és jó karaktereket alakított az eddigi filmjeiben, hogy nehéz elhinni róla a boszorkányt.

Az is tény, hogy nehéz ma már olyan filmet készíteni a második világháborúról, amiben újat mutat az ember. Az orosz katonák kegyetlenkedései, az egymás ellen forduló, gyáva és meghunyászkodó emberek sorstragédiájának ábrázolása nem új, sőt lerágott csontnak számít.

Lehet, hogy kissé hülye ez az indoklásom, de manapság annyira kevés komoly magyar film készül, hogy ami mégis kész van, azt illik megnézni.

A nagy füzettel is valahogy így voltam: illett megnézni, megtettem, de nem voltam elragadtatva. Halkan megsúgom, hogy amíg le nem veszik a Youtuberól, addig itt megnézheted.

A nagy füzet - német-francia-magyar-osztrák filmdráma, 109 perc, 2013

Rendezte: Szász János

Szereplők: Molnár Piroska, Gyémánt László, Gyémánt András, Ulrich Matthes, Bognár Gyöngyvér, Ulrich Thomsen, Tóth Orsolya

Forgatókönyvíró: Szász János, Szekér András

Író: Agota Kristof

Vágó: Ruszev Szilvia

Operatőr: Christian Berger

Producer: Sőth Sándor