Egyáltalán nem egyszerű dolog mostanság Udvarhelyen rockkoncertre menni. Közben akad egyéb bőven, de olyan, ahol már-már nosztalgikus hangulatban, bőrkabátok tömegében lehet néhány klasszikusra rázni, na, olyan már kevésbé.

Sőt, ha van, akkor sem verik nagydobra: a Daimler MC plakátjába szinte véletlenül futottam bele, pedig nagyon jól mutattak volna a nem forgó, de néha világító új plakátoszlopokon. Mindegy, a lényeg, hogy megvan, és a tavalyi tapasztalatok alapján ezt nem lehet kihagyni. „Rudán Joe-t megnézzük!" – jön a kollégától a megerősítés.

Kövéren és kopaszon

A biztonság kedvéért Sepsiszentgyörgyre is leugrottam, és, ha már ott voltam, itt sem lehetett kihagyni. Vegyesre sikerült az élmény: a Cold Taste-tel zenélő Rudán előtt fellépő Insect szörnyűsége után a közönség nagyjából harmadára apadt, az átlagéletkor meg lazán ugrott húsz évet. Köztük néhány szakadtabb részeg, aki teli torokból üvölti, hogy „aelátkozott nemzedéket nyomjaaaad", és két fiatal az első sorban, aki széles mosollyal veti oda a harmadik Pokolgép dal után, hogy „jó, mi?".

Jó bizony. És ez nem az a „bezzeg a mi időnkben" típusú, őskorban ragadt sóhaj. Sokkal inkább egy elégedett megállapítás, miszerint igenis van olyan rockhang, aki egy hónappal az ötven előtt, húsz év Pokolgép, tíz év P. Mobil, huszonöt év Coda, öt év Moiblmánia és három év Rudán Joe Akusztik után, illetve közben is képes elemi erővel magával rántani azt is, aki azt sem tudja, mit énekel.

Senkit nem érdekelt, hányan vannak a színpad előtt, a közönség képes volt óriási tömegként zúgni a refrént. Főleg, amikor egy szűk óra után a szervezők lezavarták a csapatot a színpadról, de Rudán pakolás közben azért még elnyomta a Hol van a szó?-t, együtt a közönséggel.

Ítélet helyett

Aztán szombat, Székelyudvarhely. „Nem gondoltad volna, hogy valaha a Rózsa utcába megyünk rockkoncertre!" – mondja a kolléga, és igaza van. De a Thunder Rock Club bezárása óta nem nagyon van alternatíva. Igaz, a hely fenomenális: a Daimler MC klubházát egy hatalmas csűrből alakították ki, becsületes méretű kert is jár hozzá, így egyszerre van kocsmás és zöldben piknikezős hangulata is.

Némi miccses-sörös alapozás után a Transylvania Rock Band kezdte a zenére hangolást, Orosz-Pál Levente „OP" még egy kis klasszikus Ossiant is kevert a hangulatfokozóan metálos kezdésbe.

Aztán Rudán Joe egy pizsamahosszúságú, leopárdos pólóban beállt a mikrofon mögé és a kavargó füst mögül olyat énekelt, hogy leszakadt a pofánk. Bő két órán keresztül, megállás nélkül jöttek sorban a klasszikusok: a P. Mobil Rocktóbere és Kétforintos Dala mellett bőven volt Pokolgép, Deák Bill Gyula és még Radics Béla szerzemény is, sőt, a legendás Johnny B. Goode-ra is ráztunk egy jót. A sokat látott hangosító pedig másnap ámuldozott, hogy „baszki, ez még az utolsó számnál is hogy bírta".

Fotó: Holinka Botond

Mindez persze – bármennyire is furcsán hangzik közel száz, torzonborz, bőrkabátos, kezében sört szorongató emberről beszélve – családias hangulatban. Olyan helyen, ahol jólesik megkínálni a másikat, ahol senkit nem érdekel, honnan jössz, ahol valóban a másik egészségére iszod a születésnapi pálinkát.

Ott, ahol teli torokból és a szíved legmélyéből üvöltitek egyszerre, hogy mindhalálig rock and roll!