Ha vébé vagy Eb van, megtöltjük a kocsmát és szakértünk. Szakértek én is, hiszen megkérdezik a bodegában a kezdés előtt, hogy mi lesz itt? Jó meccs, remélem, de tippelni nem szoktam, mert az a becsületes sport és küzdelem, a lényeg halála szerintem.

Ezt még az elején írtam. Pár kavargó gondolattal mentem neki ennek a meccsnek, de közben rá kellett döbbennem, hogy focitörténelmet írtam, mert ami ezután következett, azt még most sem hiszem el. (Szolgálati közlemény: a szöveget a meccs első percében kezdtem el írni a G. Music Pubban egy hátsó asztalon, és a lefújáskor tettem ki az utolsó pontot, a címet 4-0-nál adtam.)

Lemennek a himnuszok,

„A lengyel is énekli",  „Látodé, a kezemet is a szívemre tettem!", és elkezdődik az összecsapás, a kocsmában egyértelmű, hogy mindenki a németeknek szurkol. Európaiak vagyunk. És büszkék. Nincs mit szépíteni, ömlengeni, erre a német csapatra lehetünk is.

Csapattársába lövi a német az első komolyabb lehetőséget, tizedik perc – az üvöltés jelzi, hogy mi lesz itt, ha gólt lőnek a nem szokványos mezükben játszó németek. És alig telik el egy perc ezután, bent van a németek vezető gólja – aztán a többi, egymás után, szép, német precizitással, sírnak a brazilok, mint 1950-ben vagy talán még jobban.

Ez egyszerűen hihetetlen!

Van itt néhány idősebb fazon, aki több mint harminc éve néz focit meg vébét, de ilyet még egyikük sem látott, és lehet, hogy nem is fog. Félóra után nincs már, amit kommentálni, 5-0 a németeknek!

„Ha ezt nekem valaki elmondja, nem hiszem el" – ezt 2-0-nál is mondták, de utána is néhányszor. Mert rekordok dőlnek meg. Ilyen arányú vezetés (ezt 5-0-nál írom!) még nem volt vb-elődöntőben, Klose minden idők legeredményesebb gólszerzője (megelőzte Ronaldót, de nem azt, akiről mostanában beszélnek, hanem azt, aki 12 évvel ezelőtt a yokohamai döntőben éppen a németeket intézte el két góllal) lett, s biztos, hogy derülnek ki még rekordok.

A kocsma üvölt, tapsol, nevet,

a harmadik vagy a negyedik gól után már nem tud újat mondani. Eksztázis, dajcslándűberallesz. Nem is csoda. A csoda ugyanis a pályán történik – négy éve is csodának indult a németek szereplése. Emlékeznek, hogyan gázoltak át az angolokon és az argentinokon? Akkor a spanyolok megállították őket az elődöntőben. De csak négy évre.

Szünet. Ha az 1950-es, oly sokszor idézett 1–2 Uruguay ellen tragédia volt a braziloknak, akkor ez a legnagyobb katasztrófa, ami történhetett velük. Attól szerintem nem kell félni, hogy valaki itt a környéken eltalálta ennek a játékrésznek az eredményét.

Bármennyire is nevetséges, de az első percekben a brazilok jobbak, akárcsak a kezdésnél. De a németeknél van egy Neuer, akik kitologatja a ziccereket.

Kitologatja? Miket írok én itt...

Többet volt játékban, mint Fred, a brazil középcsatár, ahogy az egyik leghangosabb torok megjegyzi a kocsmában.

58. perc, – a szám érdekes, a brazilok 1958-ban nyertek először vébét, de kinek jut ez most eszébe? –, bejön Schürrle, az ő lábában is lehet még egy-két gól. Jönnek már a helyzet szülte viccek is : – Hogy köszönnek a brazilok? – Give me five!, de hány mém lesz, mire megjelennek ezek a sorok!

Jön még egy beszólás, ez kegyetlen: „Neymar meg fogja köszönni Zunigának, hogy lesérült!" Mármint azt, hogy nem kellett részt vennie minden idők legnagyobb megalázásában, ami a brazil focit illeti.

Brazil foci, van ilyen még egyáltalán?

Közben 6-0. Julio Cesar az új Disztl Péter, Dante az új Garaba, Bernard az új Bognár György, Belo Horizonte az új Irapuato. Elnézést kérek, de most ez jutott eszembe.

Mi lesz itt még? Ja, Schürrle volt az. A hatodik. Ki lesz a hetedik? Jajj, nehogy a magyarok pozitív rekordjait (10-1 Salvadorral 1982-ben, 9-0 Dél-Koreával 1954-ben) megdöntsék! Istenem, nem igaz, Schürrle bevágja, 7-0. De mit is írtam az 58. percben? Görgess vissza, most már bennem is egy próféta veszett el.

De inkább befogom.

Elfogyott az idő, elfogytak a szavak, nem okoskodom a végére. A németek győztek, minden idők leg-leg-legebb meccsén, ami valaha történt a labdarúgó-világbajnokságok történetében. Oscar közben rúg egy gólt, nem nevezném szépítő gólnak, csak statisztikának, 1-7.

Ennyi a vége, a szavak elfogytak, a kocsma hallgat, de örvend. Mert a labdarúgás a világ legszebb sportja. Mondjanak akármit.